1. A Belvárosi Katolikus Olvasókör működése a megalakulástól 1919-ig

Az egyesület létrehozásának gondolatát 1882. január 16-án Dóczy Antal sütőmester lakásán fogalmazta meg Ferenczy György a Szent Anna templom javadalmas lelkésze. Többen mondták Ferenczynek, hogy "ne bolygassuk a dolgot, nem oly állapotok vannak itt, mint máshol, megkísérlették már ezt mások is, és dugába dőlt fáradozásuk. Végül 1882. február 2-án 35 fővel megtarthatta alakuló ülését a belvárosi polgárok közössége, az "Esztergomi Polgári és Társalgókör" a városháza tanácstermében. A kör elnöke Dóczy Antal, alelnöke Hertelendy Gyula, lett. Székházként Dóczy lakóházának két szobáját használták. Taglétszámuk az első év végére elérte a 109 főt.
     A közösség munkájába 1884-ben kapcsolódott be dr. Fehér Gyula - későbbi nagyprépost -, aki szinte azonnal hozzálátott a színigárda szervezéséhez. 1885. április 26-án határozták el, hogy megvásárolják a Mária Terézia út 6. szám alatti ún. Wald Román-féle házat. A kör első írásos jegyzőkönyve 1886. március 15-én készült az ünnep kapcsán tartott választmányi ülésről. Október 28-án az elnökség levélben üdvözölte Simor János hercegprímást, aranymiséje alkalmából. Dalárdájuk decemberben alakult Miklóssy József igazgató tanító vezetésével. 1890. április 27-én Ferenczy Györgyöt plébánossá nevezték ki Szalkára. Utódja Számord Ignác - későbbi kanonok -, Ferenczyhez hasonló aktivitással kapcsolódott be a kör munkájába. 1892. június 8-án Vaszary Kolos hercegprímás elfogadta a kör fővédnökségére szóló felkérést. 1893. december 26-án közgyűlést tartottak, melyen dr. Fehér Gyulát választották elnökükké. Ezzel a korábban polgári irányítású kör egyházi vezetés alá került. Ettől kezdődően vált hagyománnyá, hogy évi rendes közgyűlésüket visszatérően karácsonykor tartották. 1902. február 2-án ünnepelték megalakulásuk 20. évfordulóját. Két évvel később, 1904. január 9-én jött létre a kör ifjúsági egyesülete. Október 30-án tartott rendkívüli közgyűlésükön született döntésük alapján nevüket "Esztergomi Belvárosi Katholikus Olvasókör"-re változtatták. Ezzel immár nem csak a vezetésben, hanem az elnevezésben is kifejeződött a kör katolikus jellege. A névváltozással egyidejűleg döntöttek arról is, hogy az ifjúsági egyesület számára megvásárolják a kör mellett üresen álló épületet a Burány-örökösöktől. Ebben már 1904-1905 fordulóján előadássorozatot rendeztek az ifjúság számára. 1908. december 26-án mint másodelnök kapcsolódott be a kör munkájába Mátéffy Viktor, aki 1909. október 9-én ismertette a választmánnyal azt a véleményt, miszerint megérett a helyzet arra, hogy a Simor János utca üres telkén emeletes székházat építsenek maguknak. Dr. Fehér Gyula 1910. december 26-án lemondott 17 éven át viselt tisztéről. Helyébe Mátéffy Viktort választotta elnökévé a kör tagsága. Fehér Gyula ezt követően zászlót adományozott a körnek. Felszentelésére 1911. október 8-án került sor. A város respektálva a kör törekvéseit, 1912. július 7-én az ún. Vöröskör-féle Simor János utcai telket székházépítés céljára a körnek adományozta azzal a feltétellel, hogy 1915 végéig befejezik az építkezést. Az épület terveit Adorján János építőmester készítette. Őt bízták meg a kivitelezési munkálatokkal is, melynek költségvetése 60 473 korona volt. A tervek és a szükséges anyagi fedezet birtokában 1914. július 5-én ünnepélyes keretek között lerakták a leendő székház alapkövét. A háborús esztendők szinte lehetetlenné tették a működést. Mégis összetartottak, részt vállaltak a polgárőrség munkájából, rézgáliccal, vetőmaggal és takarmány-beszerzéssel könnyítették egymás életét. A megélhetési nehézségek áthidalására 1915. december 26-án hozott közgyűlési határozatukkal megalakították "Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet"-üket. A kör tagjai ekkoriban érthető módon elsősorban a szociális, és nem a kulturális tevékenység művelésében tűntek ki. Az 1917. július 15-én tartott választmányi ülések határozták el a székház építésének folytatását és befejezését. Az építőmunkát ekkor az időközben megbetegedett Adorján Jánostól Eggenhoffer és Toldy János építészek vették át. A székház épületét 1919. november 23-án szentelte fel Kohl Medárd püspök.
 
 
2. A belvárosi Katolikus Olvasókör működése 1919-től 1945-ig

Az 1919. november 23-án felszentelt épület a város legnagyobb és legkorszerűbb egyesületi székháza volt. Otthont adott többek között a Belvárosi Földműves Ifjúsági Egyesületnek, és 1931-től a Credo Egyesületnek is.
     A mezőgazdasággal foglalkozó tagság természetes módon került kapcsolatba a különböző gazdasági szervezetekkel. Az 1921. május 28-án tartott választmányi ülés egyik legfontosabb témája például Jakus Jánosnak az a kérése volt, hogy az akkoriban szerveződő Faluszövetség illetőleg Földműves Szövetség az olvasókör helyiségeiben tarthassa rendszeres összejöveteleit. Mátéffy Viktor nem fogadta túl nagy lelkesedéssel a gondolatot. Kifejtette, hogy: "amennyiben ismeri a Faluszövetség és a Földműves Szövetség céljait és rejtett szándékait, melyekről Rubinek Gyulától [(1865-1922) konzervatív politikus, Nagyatádi Szabó István földreform- javaslatának kidolgozója] is értesült, úgy főleg az utóbbi kevésbé alkalmas arra, hogy népünkben az általános-, főleg pedig gazdasági kultúrát emelni tudná. S amennyiben ez kiváltképp politikai célzatot kíván szolgálni, úgy békés egyesületi életünket általa megzavarni nem engedi, mert a közelmúlt is tanúsítja, hogy amely egyesület túlságosan politizált, azon a züllés jelei hamarosan mutatkoztak. Ezek után már nem lehetett kétséges a titkos szavazás eredménye. Még Horváth Mihály másodelnök, jeles helyi kisgazda is megjegyezte, hogy a szövetség útján nemkívánatos elemek itt is megjelenhetnének és rendes tagjainkat zavarhatnák. A szavazáson végül 22 szavazattal - egy ellenében - úgy döntöttek, hogy a szövetséget nem engedik be az olvasókörbe. Megengedték azonban, hogy az ide hirdetett első ülését megtarthassa.
     1924-ben a Faluszövetség vezetői megfordultak Mátéffynál, aki ezt követően némi szimpátiával nyilatkozott róluk, jelezvén, hogy e szervezet vezetői "szintén népünk javát kívánják célozni". Az 1924. december 26-i egyesületi közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint végül testületileg belépett az olvasókör a Faluszövetségbe. 1925. március 25-én a Faluszövetség vezetősége részéről dr. Bajtay Mihály és mások tartottak előadást az olvasókörben. A gazdaélet mozdulásairól más módon is értesült a tagság. Június 25-én például a választmány és a földműves kamarában történtekről tájékoztatta a tagságot, s biztatta őket egy tejszövetkezet megalakítására. Szó esett még ezen az ülésen a halastóról, a legelőről s egyéb fontos gazdasági kérdésekről is.
     A szervezésben fontos szerepet játszó Jakus János szorgalmazta a fontos budapesti rendezvények látogatását is. 1925. december 30-án például az országos Széchenyi ünnepségen való részvételre buzdította a tagságot, Horváth Mihály ugyanakkor Mathiász Sándor országos hírű szűlész érdemeit fejtegette, s javasolta, hogy adakozzanak leendő szobrára.
     Az olvasókör és a Faluszövetség kapcsolatainak eredmé- nyeként 1926. júniusában Jakus János 55 db. gazdasági szakkönyvet ajándékozott a kör könyvtárának. Augusztusban ismét több mezőgazdasági kérdés került napirendre. Foglalkoztak a vadkárral, vízkárral, peronoszpórával, a kékkőhöz való hozzájutás lehetőségével, s a mezőgazdasági jellegű adók egy részének elengedésére irányuló kérelmük megfogalmazásával. Előtérbe került a kosárfonás, mint jövedelemszerzést biztosító lehetőség. Szölgyémy Gyula azt ajánlotta a tagoknak, hogy fogjanak hozzá fűzfavessző neveléséhez.
     Faluszövetségi tagságuk révén egyre erősödött kapcsolatuk a földművelésügyi kormányzattal. Mátéffy feladva korábbi ellenállását, akkoriban már maga is szövögette a szálakat a hivatalos kormányzat és az olvasókör között. Ezeknek köszönhetően jött létre az olvasókör és a Földművelésügyi Minisztérium között az a szerződés, melynek következtében a Belvárosi Katolikus Olvasókör egyben gazdasági népházként is működött.
     A mezőgazdasági termelés segítését szolgáló anyagok beszerzésének elősegítése mellett 1928-ban lehetőséget biztosítottak egy - a polgármestertől érkezett - levél kapcsán arra is, hogy érdeklődő tagjaik bekapcsolódjanak egy kedvezményes kislakásépítési akcióba.
     1928. december 1-jén három éves kamatmentes hitelnyújtáson alapuló gazdasági gépakciót hirdettek meg a tagságnak. Emellett felvetődött az is, hogy a tavasz folyamán a kör tagjai kedvezményes áron juthatnak rézgálichoz.
     Az olvasókör számára a gazdasági népházzá válás egy 152 kötetből álló gazdasági népkönyvtárat is eredményezett, melynek átvételére 1929 augusztusában - rendkívüli közgyűlés keretében - került sor.
     A gazdasági kapcsolatok sokrétűségét jelzi, hogy 1930-ban például hét részvénnyel volt benne az olvasókör a Mezőgazdák Szövetkezetében. A kör tagjai adományaik révén bekapcsolódtak a szegények segélyezését szolgáló ínségakcióba is. 1931 karácsonyán pl. Szóda Mihály és felesége 16 gyermeket ruházott fel és vacsoráztatott meg. 1931 októberében az Ungváry cégtől nagyobb mennyiségű (1000 db) gyümölcsfa csemetét rendeltek a tagok számára. Az 1932-es esztendőben egyéb irányban is segítséget kaptak a tagok az olvasókörtől. A december 26-i közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint az olvasókör: "2 vagon szalmát, 2 vagon takarmánylisztet, 20 q vetőmagot, 5 q rézgálicot, 105 q szénkéneget, biztosított, összesen 12 342 P értékben a gazdák számára. Ezen kívül az olvasókörben került sor 245 q ínségliszt szétosztására is.
     Az 1933. január 28-án tartott választmányi ülésen az elsőként szóló Mátéffy "kiindulva azon eseményből, mely életében jelentős tényként a közeljövőben 30 éves működési terétől, a belvárosi kegyúri plébánosi állásából való távozásával áll elő, tudomására adja a választmánynak, hogy változott viszonyai dacára is istápolni fogja az olvasókör érdekeit és azokat szeretettel támogatja. Szép szavakkal mutatott rá arra, hogy az intézménynek, melyet 50 esztendeig fenntartott a gazdaszö- vetség, továbbra is fenn kell maradnia függetlenül a személyek változásától". Legközelebb 1933. szeptember 28-án találkoztak hivatalosan a választmány tagjai, ezúttal rendkívüli ülés keretében. Mátéffy ezen kifejtette, hogy az egyesületnek állandó elnökre van szüksége. A maga nevében utódjának ajánlja a plébánost, valamint az egyik káplánt az igazgatói tisztségre. Az egyesület ügyeit illetően szomorúan jelentette a választmánynak, hogy a közel 400 tagból mindössze 35-en rendezték tagdíjukat. Figyelmeztette a tagokat arra, hogy ez így nem maradhat. Ezért szeretné, ha olyan elnököt választanának, aki odaadással, fáradozással összetartaná az egyesületet. A választmány elfogadta Mátéffy javaslatát és felkérte Felber Gyulát az elnöki posztra. Az új elnök kifejtette: "A modern papnak hívei után kell mennie. Hálásan köszöni az irányában való bizalmat. Tudja, hogy nehéz pénzügyi viszonyok közt veszi át az egyesület ügyeit. De azt is tudja, hogy ennek nem az egyesület vezetői voltak az előidézői. Reményét fejezi ki, hogy a kör régi fényében fog tündökölni, hogy nemcsak az egykor kilépettek, hanem a többiek is kötelességüknek tartják a körbe való belépésüket". A látogatottság valóban gyér volt. Az 1934. december 26-án tartott közgyűlés titkári jelentésének első részében nagy teret szentelt a kérdésnek. Mint elmondta, a kihasználatlanul álló helyiségek a földmíves társadalom közönyére utalnak, s jelzik, hogy az épület nagyságához viszonyítva igen csekély az aktív tagok száma. Ennek ellenére ebben az esztendőben ismét vásároltak szénkéneget, lucernavetőmagot, muharvetőmagot, vetőburgonyát és gyümölcsfa permetezőanyagot, összesen 6506 P értékben.
     1935-ben a vasárnapi kultúrelőadások során két alkalommal is rendeztek ingyenes gyümölcsfacsemete sorsolást. Ezeken előbb 25, majd 15 darab talált gazdára.
     1937-ben az olvasókör ismét segítséget nyújtott a tavaszi vetőmag, rézgálic, szénkéneg beszerzéséhez. Részt vettek a Mezőgazdasági Kamara kedvezményes akciójában - mintegy 80 pár csizmához juttatva tagjaikat -, s részesültek abból a 600 P államsegélyből is, amelyet dr. Ernszt Sándor országgyűlési képviselő közbenjárására kapott a város a szőlősgazdák szénkéneg beszerzésének támogatására.
     1938-ban az olvasókör tagjai egy sor vegyszerhez 521 P-vel olcsóbban jutottak hozzá. 1939-ben a rendkívüli idők már kezdték éreztetni hatásukat. A december 26-i közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint: "Gazdasági téren sem számolhatunk be nagyobb eredménnyel. Csupán 45 q rézgálic rendelés történt f. év május havában kedvezményes áron".
Mészáros László községi tanító, a kör titkára az 1940. december 26-án tartott közgyűlésen kitekintett a világhelyzetre, s annak a körre és tagjaira gyakorolt hatására.
     Az 1941 novemberi választmányi ülésen a kör vezetése létrehozta a társelnöki tisztet, javasolva a Szent Anna kerület plébánosának e posztra történő megválasztását. A javaslatot a választmány, majd a közgyűlés is elfogadta.
     Az év végén a kör titkára örömmel állapította meg, hogy sikerült fenntartani az olvasókört. A taglétszám ugyan nem emelkedett, de a hatalmasra méretezett, s hosszú éveken át üresen álló, kihasználatlan helyiségeket az egész tanév folyamán a helybéli Kereskedelmi Tanfolyam bérelte. Az iskola működése nem bénította meg a kör életét, tekintve, hogy a gazdák ez idő tájt inkább csak vasárnaponként jártak össze az olvasóteremben.
     A vezetőség javaslatára a közgyűlés úgy határozott, hogy 1942. február 2-án az olvasókör fennállásának 60. évfordulóján, díszközgyűlést tart. Az eseményre a tagokon kívül 48 egyesületet invitáltak, s az alkalomhoz illően feldíszítették a nagytermet. Háromtagú bizottság hívta meg a fővédő Serédi Jusztiniánt, a díszelnököt és Mátéffy Viktor örökös elnököt. Cikkeket írtak az akkor megjelenő három helyi lap számára (Esztergom és Vidéke, Esztergom Vármegye, Magyar Sion). A díszközgyűlés előtt fél tízkor "Te Deum"-os szent misét celebrált dr. Drahos János érseki helynök. A szentmisére 9 órakor indult el a székházból a meghívottak menete. Ezen, s a szentmisén képviseltette magát az ipartestület, a Katolikus Legényegylet, a Szentgyörgymezői Olvasókör és mások. Serédi Jusztinián 11 órára érkezett meg a körbe. Rajta kívül jelen voltak még a közélet vezető személyiségei közül késmárki Frey Vilmos főispán, dr. Meszlényi Zoltán püspök, dr. Beér Gyula alispán- helyettes főjegyző, dr. Drahos János érseki helynök, dr. Etter Jenő polgármester, Gregorovits Lipót és vitéz Ronkay Antal prelátus kanonok, továbbá a városban működő egyesületek, intézetek vezetői. A díszközgyűlést a Magyar hiszekegy közös éneklésével kezdték, majd dr. Felber Gyula elmúlt hatvan évet idéző elnöki köszöntőjével folytatták. Homor Imre ez alkalomra írt ünnepi ódáját Pifkó János másodelnök beszéde követte az alapítókról, s az egyesület megalakulásáról. A program folytatásaként Szentgáli János üdvözölte a kört a KALOT tagsága nevében. Az ifjúság két szólamú énekkel szerepelt Ammer József karnagy vezényletével. Az ünnepség hetedik pontjaként az olvasókör hatvan éves történetét - melyet Mészáros László titkár írt meg - betegsége miatti távolmaradása okán Augusztin János tanító olvasta fel. Ezt követően a Katolikus Legényegylet dalárdája Ammer József karnagy vezényletével előadta Mozart: Dicső az Úr című művét. Ezt a KALOT-induló követte az ifjúsági dalárda előadásában. Végezetül a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
     Ezzel megszakad a vezetés munkájáról szóló hivatalos információk sora. A kör azonban 1944 tavaszáig dokumentál- hatóan is folytatta munkáját.
     A koalíció időszakban vegetáló közösség élén álló választmány okként módosult, hogy dr. Felber Gyula helyébe Pifkó János lépett. Az egyesületi alelnök Kiffer János, háznagy Pifkó József, a gondnok pedig Kohl Ignác lett. Ehhez a választmányhoz és tisztikarhoz érkezett meg az az 1949. december 9-én kelt alispáni levél, amely a belügyminiszter I/156/6.B.M. IV/3-2. számú végzése nyomán a Belvárosi Katolikus Olvasókört feloszlatta. Az alispán levele néhány héttel később, 1949. december 27-én kelt, s azt éppen egy hónappal a miniszteri döntést követően, 1950. január 9-én vette kézhez az olvasókör alelnöke, Kiffer János. Az épületet ebben az időszakban az olvasókörön kívül a demokratikus szervezetek, a Független Kisgazdapárt használták. Emiatt eltértek a belügyminiszter előírásától, s nem zárták le az épületet. Az egyesület könyvtárát a városi könyvtár, berendezési tárgyait részben a DÉFOSZ, részben a Magyar-Szovjet Társaság Országos Központja kapta meg. Az olvasókör épületét évi egy forint bérleti díj ellenében a honvédségnek adták át. Ezzel a Belvárosi Katolikus Olvasókör 68 évi működés után befejezte tevékenységét.