Pascal Bruckner
Az iszlamofóbia találmánya
A vallás kritikája még nem rasszizmus. Ez a fogalom el akar ijeszteni.
Mindenekelőtt azonban azokat a muszlimokat akarja elhallgattatni, akik
megkérdőjelezik a Koránt és a nemek egyenlőségét követelik.
Az iszlamofóbia fogalmát iráni fundamentalisták találták ki a 70-es
évek végén, a xenofóbia szóból fabrikálták. Az a célja, hogy az iszlámot
érinthetetlennek nyilvánítsa. Aki ezt az újonnan felállított határt átlépi,
rasszistának minősül. Ez a totalitárius propagandával felérő fogalom szándékosan
nyitva hagyja, hogy egy vallásra vonatkozik-e, egy hitrendszerre vagy az
ezt követő országok minden hívőjére.
De egy hitvallást éppúgy nem lehet egy fajjal azonosítani, ahogy egy
szekuláris ideológiát sem. Az iszlámnak, akárcsak a kereszténységnek, vannak
követői Arábiában, Afrikában, Ázsiában vagy Európában, ahogy minden országban
akadtak vagy akadnak marxisták, liberálisok és anarchisták is. Amíg ennek
az ellenkezőjét be nem bizonyítják, addig egy demokráciában bárkinek jogában
áll a vallásokat retrográd hazugságoknak tekinteni, és nem szeretni. Találhatja
valaki legitimnek vagy abszurdnak, hogy egyesek bizalmatlanok az iszlámmal
- mint valamikor a katolicizmussal - szemben, és elutasítják agresszív
proszelitizmusát és a totális igazságra formált igényét -, de ez még nem
a rassziszmus megnyilvánulása.
Beszélünk "liberálofóbiáról" vagy "szocialistafóbiáról", ha valaki
a vagyonelkobzás vagy a piac uralma ellen lép fel? Vagy vissza kéne állítanunk
az istenkáromlásnak a francia forradalom által 1791-ben eltörölt büntetőjogi
tényállását, ahogy ezt évről-évre "az Iszlámista Konferencia Szervezete"
valamint Jean-Marc Roubaud francia politikus követeli, aki végsősoron
mindenkit meg akar büntetni, "aki megsérti egy közösség vagy egy állam
vallásos érzelmeit"? A nyitott társadalmak a nagy vallási rendszerek békés
egymás mellett élésén és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogon alapulnak.
Biztosítva van a vallásszabadság, de a valláskritika szabadsága nemkevésbé.
Az egyház uralmának évszázadaitól elrettentett franciák diszkréciót kívánnak
a hit kérdéseiben. Különálló jogokat követelni egyik vagy másik közösség
számára, korlátozni a dogmák megkérdőjelezhetőségét, visszalépést jelentene
az Ancien Regime-be, a régi rendszerbe.
Az iszlamofóbia fogalmának több funkciója is van: Tagadja egy iszlamista
offenzíva meglétét Európában, hogy aztán annál jobban igazolhassa azt.
Támadja a szekularizmust (laicizmust), amennyiben a fundamentalizmusok
egyikének nyilvánítja. Mindenekelőtt azonban azokat a muszlimokat akarja
elhallgattatni, akik megkérdőjelezik a Koránt, és a nemek egyenlőségét
követelik, akik jogot formálnak arra, hogy kiiratkozzanak egy vallási felekezetből,
és akik a hitüket csendben/békésen, nem pedig a szakállasok és dogmatikusok/doktrinerek
előírásai/diktátumai szerint akarják élni. Stigmatizálnak ezért fiatal
lányokat, akik elvetik a fátylat/nem akarnak fátylat viselni, ostorozzák
azokat a francia, német vagy angol nőket, maghrebi, török, afrikai, algériai
hátterűeket, akik a vallási közömbösségre formálnak igényt, arra formálnak
jogot, hogy ne kelljen hinniük istenben, hogy jogukban álljon Ramadánkor
enni. Ujjal mutogatnak az ilyen renegátokra, kiszolgáltatják őket saját
közösségük dühének, hogy elnyomják a változás minden reményét a próféta
hívei körében.
Világméretekben igyekeznek egy új vélemény-bűncselekményt megkonstruálni,
ami erősen emlékeztet "a nép ellenségeivel" szembeni szovjetunióbeli eljárásokra.
És minderre az áldásukat adják a médiáink és a politikusaink. Vajon
nem hasonlította-e a francia miniszterelnök, akinek valójában már semmiféle
nyelvbotlás nem tud ártani, az iszlamofóbiát az antiszemitizmushoz? Ami
súlyos tévedés. A rasszizmus a mivoltuk miatt támad embereket: amiért feketék,
arabok, zsidók, fehérek. A kritikus szellem ellenben szétszedi a kinyilatkoztatott
igazságokat, és exegézisnek/szövegmagyarázatnak és adaptálásnak veti alá
az írásokat. Ezeket egy kalap alá venni annyi, mint a vallás kérését intellektuális
síkról jogi útra terelni. Minden ellenvetés, minden viccelődés büntetendővé/bűncselekménnyé
válik.
A sírgyalázás vagy templomgyalázás természetesen a bíróságokra tartozik.
Franciaországban ez elsősorban a keresztény temetőket vagy templomokat
érinti. Egyáltalában, nem szabad megfeledkezünk arról, hogy a monoteista
vallások közül ma a kereszténység az, amelyik a leginkább van üldöztetésnek
kitéve, mindenekelőtt az olyan muszlim országokban, mint Algéria, Irak,
Pakisztán, Törökország vagy Egyiptom. Könnyebb muszlimnak lenni Londonban,
New Yorkban vagy Párizsban, mint protestánsnak vagy katolikusnak a Közel-Keleten
vagy Észak-Afrikában. A "keresztényfóbia" kategóriája mégsem működik, --
és ez rendben is van. Vannak szavak, amelyek rongálják a nyelvet, elhomályosítják
az értelmét. Az "iszlamofóbia" is azok közé a fogalmak közé tartozik, amelyeket
sürgősen törölnünk kellene a szókészletünkből.
KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA
Lettre, 81. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|