Tatár Sándor
Bohémélet?! Nein, danke!
Ha nem voltam lehetni Esti
Kornél,
azért legyen szabad egy
bölcsfanyar mosolyt ?
pecsétes mellény ellen mennyi
fortély,
s mennyi vers, melyet lázas
agy koholt…
Ha szegélyezték is effélék
útam,
rám azért mindig józan fény
szitált;
a szívem helyén egy elhangolt
húr van,
de bonitásom s erkölcsöm
szilárd.
Unalmas? Prózai?! Naná! Pojáca
legyen csak más, én disztingvált
levék;
ama zárt Kertet meghódítom
játszva,
de nem ragadnak el gyanús
mesék
madárdal-országról meg kék
virágról ?
nem Esti énnekem, legföljebb
hírlapom,
komoly lényem nyugodt; még
annyit sem viháncol,
mint egy ólommal töltött
luftballon.
Jogtiszta szoftverrel
betörök!
Végighullámzik winchesteremen
a hóbortos-vad Múzsa-szerelem,
s lecsapód’ rtf-ben, doc-ban,
Enter, Shift, Control+Alt
hoz - végül - diadalt(!);
betölt: költői program.
Lobog véráramom,
izzanak mikrocsippek -
Mit nekem vírusvédelem!
A francúzkórt nem szégyellem.
(A sláger én leszek;
Jaj neked, chips s, ó, Big Mac!)
Kiterjesztésem: alkalmazás
- szó-mágia és hang-varázs:
(nem középisk. fokon)
föligéz jövőt és
megvált múltat -
panaszra nincs okom;
nemzetem megbecsül:
háttérben futtat.
Lettre, 66. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|