Háy János versek
EGY LÁNY
(kicsi versek)
1.
Egy lány néz,
tetszem neki,
vagy a sorsa
volt nehéz,
s most kéne
egy kéz,
amire ráteheti
a kezét.
2.
Ki vagy te,
hogy eltűnsz
és nem szeretsz,
hiába kérem?
Ki vagy te,
hogy nem küldesz
se csókot,
se sms-t,
s hagyod, hogy
ott vesszek el,
ahol senki
nincs velem?
Ki vagy te?
Mért tartasz
rövid pórázon,
és mért
eresztesz el,
mikor semmit
nem kértem,
csak azt,
hogy szeress.
3.
Karácsony van,
szeretlek, de nem
te jössz, hanem
egy idióta angyal
megpakolva
minden szarral.
Én verem épp
a fejem a falba,
hogy ráakasztom
az agyam,
ha kiloccsan.
Te semmit nem hallasz,
örvényben vagy,
mint én is,
csak éppen nem abban.
4.
Oda igen, vissza nem,
pedig azt hittem
megnézed az ablakomban,
hogy forog a világ.
Sms-t küldesz: minek,
hisz onnan is látszik,
ahol vagy, bár az egész
nem nagy szám.
Kanyarban szédülni,
részegen eldőlni inkább,
mint érezni, hogy mozog,
a föld, a csillagok, vagy
bármi más.
Épp ez a rossz benne,
írom én is sms-ben
hogy az én s a te ablakodban
mintha minden rendben
lenne, megy tovább.
Csak itt-ott egy rész,
Mondjuk te:
mégis megállsz.
5.
Hó esett.
sűrűn, ahogy senki
se várta.
Mind kihullott,
s az ég, mint egy üres folt,
fércelődött a tájra,
és másnap már nem.
Mentem az utcán,
térdig gázoltam
a fehér mázban,
s arra a lányra
gondoltam, aki
egy hónapig
annyira szeretett,
hogy belefáradt.
Egy francia városba ment
onnan küldött sms-t,
hogy tegnap nyolckor
még igen, de
reggel ébredés után,
ő sem hitte, de már nem.
Mentem az utcán,
szél kavart
havat a meleg
szemmederbe.
A hírek szerint
a hó már többtucat
falvat elrekesztett.
Éhen, vagy csak
betegségben, mert
se kenyérszállító,
se mentő,
meghalhatnak vagy már
meg is haltak,
nem figyeltem,
üres volt az ég,
a nap keresgélt
egy darabig, aztán ő sem,
valamit.
6.
Pecsét a terítőn,
folt a szívemen,
sírsz, ha ott vagyok,
sírsz, ha elmegyek.
Nyílik az ajtó,
macska les az ágyról,
aztán lökni sem kell
elkotródik magától.
És lőn este,
és lőn hajnal,
mindegyik nap
foltot ejt rajtad.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|