1
Hányféle haláltól való félelem
van? A kamaszé, aki nem akarja,
hogy az, ami ő (a világ biztos
tudata), egyszer ne legyen.
Csak akkor ne legyen a világ,
ha nem akarja. A felnőtt félelme
más. Szervi jellegű. Félelem,
hogy nem teljesít valamit,
ami a kötelessége. A kötelessége
nő ki az embernek legutoljára,
jó pár évvel a bölcsességfog
után. Hányféle halál
van? És mindegyiktől félünk?
Aki a halálkertben jár,
keresse meg a növényevőket.
2
A nemlét tele létezőkkel.
A létező és a nemlétező között
nincs távolság. Az a tér,
ahol megférnek mind a ketten,
a túlvilág. Pedig a túlvilág
nem világ. Keskeny határsáv
a semmi lakhatatlan sivataga,
melyen a legjobb tevével sem
lehet átjutni, és az anyagi
világ között. De a világról
is csak feltesszük, hogy világ.
Tele nemlétezőkkel: kihasználatlan
lehetőségekkel. A nemlét mindenütt
ott van, mint a légy. Vastag fonatokban
szövi át a világot, de nem tartja össze.
3
Az elrepülő légy nyomában,
mint valami kondenzcsík,
mindig marad egy kis semmi.
De lehet-e mérete a semminek?
Lehet. Aki beletéved,
megérzi a valóságosnál
nagyobb távlatot. A semmi
nagyít. A nincs megnövel
bármit, felfúj és magasba dob.
A van lehúz, zuhansz
magad felé, beleütődsz,
mint egy köves patakmederbe.
Aki saját létének kövein összetöri
magát, az előtt függöny leng,
a függönyön papagáj ül, és beszél.
4
A halálkert növényevői:
a fehér antilop, a hattyú
nagyságú elefánt, zsiráf,
akinek a nyaka hol a nemlétbe,
hol a létbe lóg át.
Hol látható, hol nem.
De néha két feje is van egyszerre.
A halálkert növényevői a kék
lovak piros mezőben.
A mező a fűszálakban keringő
vértől piros. Hallani egy
fenyőfa szívdobogását.
A bükk magában beszél.
A halálkert növényeit a hús-
evőknek kell megvédeni.
5
Miről beszél a papagáj,
amikor a semmin kirajzolódó
árnyékon, mint egy függönyön
üldögél? A barlang fala
a semmi. A rávetülő
árnyék maga a lét. Az
árnyékokat félre lehet húzni,
le lehet venni, mosásba
tenni, kivasalni.
Ez az egyetlen valóság.
A nincsre a nincsből vetül
fény. De nem világítja meg.
A frissen vasalt árnyék jószagú,
elnyomja a bűzt a semmi felől.
Ezért telepszik rá a papagáj.
6
És miről beszél magában a bükk?
Egy fa sosincs magában. Hajszál-
vékony gyökerével a többiekért
kutat. Ez a fa keze. A kezek
jelt adnak, és egymás felé tartanak
a föld alatt. A földben könnyebb
az élet. Erről beszél a bükk,
és ha nehezen hallható is, pár bokor
tudja, mit mond. A fák otthonosak
a levegőben és a földben,
de kezüket sosem emelik ki
a felszín alól. Hosszú karjukon
gombostűfejnyi ököl. Gyűrűt nem
hordanak, a körmük mindig tiszta.
Egy fa keze kilométerekre elér.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu