Száguldó éjszakai utazás
Sosem fog sikerülni
gyűlöletmentesítenünk a világot
Már az is nagy dolog, ha végül nem emészt
megbánás a nem szeretett szerelem miatt
Az ezredfordulóra
Mindig van választásunk,
ha más nem, hát nem hajolni meg azok előtt,
akik a választástól megfosztottak
A reggel sínretétele
Repedés
a csempén:
egy hajszál
a hajadból
Olyan sok hullik ki, ne haragudj!
Mindegyik biztatás:
létezel
November
Hófekete az ég,
és a tóban elkezd
fölfelé havazni
Hangtalanul
akárcsak bennünk, amikor őszülünk
Költő-tószt
Nagy borhoz
rövid út sosem vezet
Az élvezet is képes
élesíteni a tudatot
Nem a bor; a sugallat ránt vissza
a szakadék pereméről
Legenda Szessuról, a nagy festőről
Semmi hasznosat nem művelt
Szessu diákkorában; mázolással
tékozolta el minden idejét
Büntetésből a zen-mester
megkötözve
a toronyba vettette
Ekkor Szessu a könnyeivel
egy patkányt festett, amely
szétrágta kötelékeit
A fal
Amikor leromboltuk, nem sejtettük,*
milyen magas
bennünk, magunkban
Hozzászoktunk
a tőle függő horizonthoz
És a szélcsendhez
Árnyékában
nem volt saját árnyéka senkinek
S most itt állunk, megfosztva
minden mentségünktől
Fémpénz, minden nyelvben
A szó valuta
Minél igazabb,
annál keményebb
Séta minden időben*
E.-nek
Még kart karba öltve
távolodóban vagyunk egymástól
Mígnem egy téli napon
egyikünk kabátujján
csak hó lesz
Nocturne E...-ben
Fehér hajamra mondom
s az ősz szálakra a tiédben:
Túl kevés már az idő
ahhoz, hogy elcsüggedhessünk
És nem kell félned a Semmit
Addig pedig
a kisujját nyújtja nekünk
Chopin
Ha tudni szeretnéd
Úgy
tűnik, megmozdult a jég.
(Jan Skacel
utolsó levele 1989. november 7-én
bekövetkezett halála előtt)
A jég végigrepedt, kedvesem
Ám ha tudni szeretnéd,
mi lett belőlünk,
ha lehetséges lenne, hogy kíváncsi légy
rá,
azt tanácsolnám:
ne kérdezz
Az emberek kerülik a csöndet
Ha nem tennék, még meghallhatnák magukban
térdelni a vétket
Fordította: Tatár Sándor
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu