Tartalomjegyzék [Lettre 45. szám, 2002. Nyár] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Szilágyi Júlia
Bodor Ádámot olvasni - franciául*
"A beszélő kicsi, homályos helyiség volt,
fala mint a regényekben, nedves, ráadásul vastagon
állt rajta a penész, hogy lehetőleg felfogjon minden
hangot."
Íme az irodalom, amint elhatárolja magát az irodalomtól.
Nyíltan? Szó szerint? Vagy inkább ironikusan? Mint
tőle különbözőre, mint valami másra
mutat rá, önmegtagadón határozza meg magát.
E megkettőződés oka vajon irodalmi vagy más
természetű? Vigyázat! Bodor Ádám világában
mindig megtalálható a félrevezető látszat,
soha az illúzió. Az olvasónak gyakran támad
az a benyomása, megértette: olyan helyen jár, ahol
sem a valóságos, sem a fiktív nem kézzel fogható.
A börtön fala romantikusan erős színekkel, Victor
Hugo modorában ábrázolt környezetet imitál;
maga a fogoly leginkább hőst alakító színészre
hasonlít:
"Gyermekkorában Hamza szabadságharcosnak készült,
állandóan köldökig kigombolt fehér ingeket
viselt, mintha saját kivégzésére indulna. De
errefelé nem volt szabadságharc, és csak annyit sikerült
elérnie, hogy bekerüljön a komarniki börtönbe.
Most ott ült a beszélő ablakocska túlsó
felén."
Vagyis: szabadságharc híján a szabadságharcos
sem valódi. Marad tehát a börtön, mint díszlet.
A kosztűm, mint hősi álöltözet. A fogoly
létezik, a beszélő nemkülönben, csak éppen
a valóság nem valóságos. Vagy ez az irodalom
vonakodik attól, hogy irodalmi legyen? Ha minden áron meg
akarnám határozni a regénynyelvnek ezt a lélektanitól
eltávolított módját, akár fenomenológiainak
is nevezhetném. Az egykori lélektani regény ugyanis
abból merítette tetszetős önbizalmát,
amit az emberről tudott. Bodor Ádám - úgy tűnik
- másból indul ki. Abból a majdnem bizonyosságból,
hogy az emberről úgyszólván semmit sem lehet
tudni egy olyan világban, amelynek az értelme rejtve marad,
talán el is veszett. A szereplők viselkedéséből
aligha deríthető ki, mi is történik velük
voltaképp. Még a családi kapcsolatok is hozzávetőlegesek:
A Sinistrában a( nevelő) apa elindul felkutatni a fiát;
Az érsek látogatásában a fiú
keresi apja földi maradványait (itt meg az anya a nevelő
szülő.) Csak valamilyen majdnem választóvonala
nem engedi, hogy ezek a helyzetek archetipikus emberi kapcsolatok legyenek,
vérségi kapcsolatok. Különben is, a Bodor-regényekben
sem gyermek, sem öreg nem szerepel. Zárt világ ez az
idő mindkét irányában. És ez az általános,
nagyon is általános kerete a Bodor-regény cselekményének
vagy inkább a többé-kevésbé bizarr cselekedetek
és események sorának, amelyeknek okát, belső
indítékait az író nem keresi. Narratív
technikái azt sugallják, talán nincs is ok, nincsenek
belső indítékok. Nincs semmi egyéb, csak az
ismeretlen mélység fodrozódó felülete.
Minden áron túlélni - jövő és tervek
és távlat nélkül - a következő percet.
Ez a világ a végszükségre jutottak körül
alakul ilyenné, abban a téridőben, amelyben még
a degradálódott, kifosztott természet is a pusztulásban
egyesül a műanyag-civilizáció hulladékaival.
Emberi lények élnek át töredezett időszakaszokat,
és ha történetesen megszerzik valahogy a túléléshez
szükséges tapasztalat minimumát, valami hirtelen megváltozik,
és érvényét veszti mindaz, ami egy pillanatra
tudásnak számított. Ebben az eltájolódott
világban a rab nem bűnös, a gyilkost nem büntetik,
az elitélteket betegnek nevezik és haláltáborba
zárják, a szerzetes Punga atya kocsmát üzemeltet,
az archimandritát ezredesnek szólítják,
postagalamb biztosítja a heti járatot két város
között - semminek és senkinek nincs tartós azonossága.
Azonosság? Mivel? Hiszen minden idegen, érthetetlen, ismeretlen,
és nem tudható, hogy ez oka vagy következménye
a lidércálomszerű atmoszférának. Az olvasó
félreteszi a könyvet, majd előveszi újra, gyanakszik,
elborzad, védekezik az egyszerre kegyetlen és groteszk világ
ellen, a rettenet ellen, amely nyelvet teremtett magának. Mert annyi
bizonyos, hogy a nyelvben megy végbe az a forradalom, amelyet a
regényíró Bodor Ádám higgadtan kirobbantott..
Megfontoltan, de nem mesterkélten. Hatásosan, de nem hatásvadászón.
Olyan beszédmód ez, amellyel a szerző éppen
arra tapint rá, hogy a szótárilag pontos, mondjuk:
normális jelentés és a között, amit
a szövegkörnyezet eltávolít, elrejt, eltorzít,
a megnevezett dolog paródiája, egy intézmény
karikatúrája, a szándékolt félreértés
mint hatalmi manipuláció látható: nevetséges
és félelmetes.
Így emlékszik vissza a mai író az egykori
serdülőre, a kiskorúként politikai fogolyra:
"...mintegy varázsütésre felnőtté váltam,
olyan körülmények közé kerültem, amelyekkel
érett korban is nehéz megbirkózni. Ez a fordulat,
mármint az, hogy letartóztattak, fantasztikusan felpörgetett,
elmélkedésre késztetett, arra, hogy átértékeljem
egész addigi életemet, esélyeimet, mivelhogy az 'élet'
másként viselkedett velem szemben, amint az elvárható
volt. Nos, ezzel egy időben, mintegy kompenzálásaként
a valóságosan megélt eseményeknek, kezdett
kialakulni bennem egy virtuális világ képe, a létezőnek
egy képzeletbeli mása, képzelt magatartásformákkal,
és én egyszerre csak kezdtem magam benne otthon érezni./.../
Akkoriban nekem nagyon kellett valami, ami túlélési
ösztöneimet igazolja és táplálja, ennek
eredményeként jelentkezett a fikció, mintegy párhuzamosan
valós élményeimmel."
Az irodalom független lehet a valóságtól.
Az író nem. Az olvasó sem. Talán igaza van
Derridának, hogy semmi sincs a szövegen kívül.
Persze senki és semmi nem kényszeríthet, hogy leterheljem
magam mindazzal, ami a szövegen kívül van. De végül
is, hol vagyok én magam, az a személy, aki a szöveget
olvassa? A szövegen túl vagyok vagy a szövegen innen?
A szövegen kívül? Vagy a szövegben? Bodor Ádám
olvasója pátosztalan világot olvas; történetei
hihetetlenek. Ám nézzünk körül: a történelem
hihetetlen. Ennek a kegyetlen és ironikusan gyöngéd
írónak a könyveiben paródiának olvassuk
a történelmet, és bánatnak a paródiát.
Csakhogy nem akarunk sírni. Nevetni meg nem tudunk.
*Bodor Ádám szerzői estjén, 2001 november
20-án, Lyonban elhangzott szöveg szerkesztett alakja.
Kérjük küldje el véleményét címünkre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 45. szám, 2002. Nyár] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret