(Verstanulmányok egy regényhez)
Ló
Apám közvetlenül
a háború után,
mikor rövid ideig rendőr
volt,
vett egy fehér lovat,
nem volt szó előtte
semmiféle lóvásárlásról,
egész nap a kocsmában
ivott valakivel,
és mikor lerészegedett,
az sózta rá,
nagycsontú, sovány,
öreg igavonó volt,
és olyan beteg,
hogy másnap agyon
kellett lőni,
Dolyinában repített
golyót a fejébe a szolgálati fegyverével,
a konyhakertünk végében,
nem messze Murányiék
házától,
nem akart tovább menni,
akárhogy rángatta
a kötőfékét,
ott végleg megállt,
és megadóan
lehajtotta a fejét,
ez a ló aztán
jelképpé vált,
anyám egész
életében emlegette, mint apám könnyelműségének
és rászedhetőségének megcáfolhatatlan
bizonyítékát.
A hír fogadása
Mikor apámmal közöltem
a hírt,
hagy meghalt anyám,
hirtelen szája elé
kapta a jobb kezét,
mintha megégette volna
valamivel az ajkát,
vagy olyat mondott volna,
mit nem akart és máris
megbánt,
a balt meg leejtette és
kifelé fordított tenyérrel<\n>sután az oldalához
szorította, mint egy mozgássérült,
és nem szólt
semmit,
csak állt ott a konyhaajtóban,
ahol összetalálkoztunk,
és nézett rám,
és soha többé
nem fejezte be a megkezdett mondatot,
mellyel azt tudakolta volna,
hogy kérek-e citromos
nápolyit,
melyet éppen akkor
hozott Egerből,
hol bevásárolni
volt,
mialatt a kórházból
megérkezett a távirat.
Észrevételeit,
megjegyzéseit kérjük küldje el a következő
címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 27. szám (1997. Tél)] Kezdőlap
| stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |