Névmutató

      Aczél György (1917-1991), kommunista pártfunkcionárius. 1956 novemberétől 1988-ig az MSZMP KB tagja, 1970-től 1988-ig a PB tagja. A kulturális ügyek tartoztak döntési jogkörébe.
      Adorján, Erdély püspöke 1190-1201 között; budai prépostként az ekkor önállósodó királyi kancellária vezetője 1186-ban. Ez idő tájt szilárdul meg a magyar okleveles gyakorlat is.
      Ady Endre (1877-1919), költő, újságíró. A magyar századelő modern irodalmi irányzatának és publicisztikai stílusának meghatározó erejű, radikális hangú alakja.
      Ajtay Andor (1903-1975), színművész.
      Albrecht Kasimir (1738-1822), szász-tescheni herceg; 1765 és 1780 között Magyarország helytartója.
      Albrecht, Habsburg (1817-1895), osztrák főherceg, tescheni herceg; 1851 és 1860 között Magyarország polgári és katonai kormányzója.
      Alexander Leopold, Habsburg (1772-1795), Magyarország nádora.
      Andersen, Hans Christian (1805-1875), dán író, meseköltő; európai körútja során Pest-Budán is járt.
      Id. Andrássy Gyula (1823-1890), gróf, 1867 és 1871 között Magyarország miniszterelnöke, majd 1879-ig az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere.
      Andropov, Jurij Vlagyimirovics (1914-1984), 1954 és 1957 között a Szovjetunió magyarországi nagykövete, majd a szovjet állambiztonsági hivatal, a KGB elnöke. 1983-84-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke.
      Anjouk - francia eredetű, Magyarországon is uralkodó királyi család. III. András, az utolsó Árpád-házi király halálát követően 1301-ben az Anjou Károly Róbert lett Magyarország uralkodója.
      Anonymus, III. Béla király (1172-1196) jegyzője. Gesta Hungarorum című krónikája a magyarok legkorábbi történetét dokumentálja.
      Aristov, Averkij Boriszovics (1903-1973), az SZKP KB titkára 1955 és 1960 között.
      Árkay Bertalan (1901-1971), építész.
      Árpád (d. c. 907), az Árpád-ház alapító uralkodója. A honfoglalás idején a magyarok fejedelmeként a tényleges hatalmi jogkört jelentő gyula cím viselője. A szakrális jogkört gyakorló Kurszán kende (904) halála után egyeduralkodóként lát az országszervezés feladatához.

      Babits Mihály (1883-1941), költő, műfordító, esszéíró. A két háború közötti magyar szellemi közélet jellegadó figurája, a konzervatív színezetű nemzeti liberalizmus egyik képviselője.
      Bajor Gizi (1893-1951), színművésznő. 1914-ben lett a Nemzeti Színház tagja, a magyar színjátszás egyik nagy egyénisége.
      Bajza József (1804-1858), költő, kritikus, publicista, színházigazgató.
      Bali Sándor (1923-1982), szerszámkészítő szakmunkás. Az 1956-os forradalom alatt a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár munkástanácsának elnöke, a Nagybudapesti Központi Munkástanács egyik vezetője; 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadul.
      Barabás Miklós (1810-1898), festő. A magyar nemzeti romantika és a biedermeier legkiemelkedőbb arcképfestője.
      Bárczy István (1866-1943), ügyvéd, liberális politikus. 1906 és 1918 között Budapest polgármestere, 1918-19-ben főpolgármestere. 1919-20-ban Magyarország igazságügyminisztere.
      Bárdos Artúr (1882-1974), színigazgató, rendező, színházi író.
      Barkóczy Ferenc (1710-1765), egri püspök, majd esztergomi érsek.
      Bársony Rózsi (1909-1977), színművésznő, operett-csillag.
      Bartók Béla (1881-1945), zeneszerző, zongoraművész, zenetudós. A modern zene egyetemes nyelvének megteremtője. A népzenekutatás nagy mestere.
      Basilides Mária (1886-1946), operaénekesnő. 1915 és 1946 között az Operaház ünnepelt művésze. Bartók és Kodály műveinek nagyhatású előadója.
      Báthy Anna (1901-1962), operaénekesnő. 1929-től az Operaház tagja, vezető drámai szopránja.
      Batu (1206 körül-1255), az Arany Horda első kánja (1227-1255). Dzsingisz kán unokája, aki vazallusává tette az orosz fejedelemségeket, majd több hadjáratot vezetett Lengyelország, Csehország és Magyarország ellen.
      Beatrix, Aragóniai (1457-1508), Magyarország királynéja. Aragóniai I. Ferdinánd nápolyi király lányaként Hunyadi Mátyás magyar király második felesége (1476-1490), a reneszánsz művészet és humanista szellem honi pártolója.
      III. Béla (1148-1196), Árpád-házi magyar király (1172-1196).
      IV. Béla (1206-1270), Árpád-házi magyar király (1235-1270). Az 1241-42-es mongol invázió után ő szervezi újjá Magyarországot, újjáépítteti a templomokat, Visegrádon és Sárospatakon kővárakat emeltet, hozzákezd a budai vár megépítéséhez.
      Bem József (Josef) (1794-1850), lengyel katonatiszt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben tábornokként vesz részt.
      Bernáth Aurél (1895-1982), festőművész. A nagybányai iskola festője.
      Bessenyei Ferenc (1919- ), színművész. A Nemzeti Színház, illetve a Madách Színház tagja.
      Bethlen István (1874-1947), gróf, erdélyi földbirtokos és politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke. Az első világháború után, a trianoni békét követően a magyar gazdaság konszolidálója. A konzervatív nagybirtokos-nagytőkés körök politikájának képviselője. Az angolszász politikai orientáció híve. A második világháborúban orosz hadifogságba kerül; halálának körülményei máig nem ismertek.
      Bibó István (1911-1979), jogász, egyetemi tanár. Társadalomelméleti és politikaelméleti tanulmányokat ír. 1945-től belügyminisztériumi főosztályvezető. 1951-56 között könyvtáros. 1956. október 31-étől a Petőfi Párt vezetőségi tagja. Novemberben államminiszter. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik; 1963-ban szabadul. Haláláig könyvtárosként dolgozik ismét.
      Biszku Béla (1921- ), kommunista pártfunkcionárius. 1956 és 1980 között az MSZMP PB tagja. 1957 és 1961 között Magyarország belügyminisztere.
      Bódy Tivadar (1868-1934), jogász, politikus. 1913 és 1918 között Budapest alpolgármestere, 1920-ig polgármestere.
      Bognár József (1917-1996), közgazdász, politikus. A kisgazdapárt tagja. 1949 és 1956 között bel- és külkereskedelmi miniszter.
      Bókay János (1892-1961), író és színműíró. A szórakoztató színházi irodalom művelője.
      Bonfini, Antonio (1427-34 között-1502), olasz humanista történetíró. Hunyadi Mátyás udvarában élt 1486-tól.
      Borostyáni Nándor (1848-1902), újságíró, író, ellenzéki publicista. 1881 és 1885 között a Pesti Hírlap szerkesztője.
      Brecht, Bertolt (1898-1956), német költő, drámaíró, esztéta.
      Brein Ferenc (19. század közepe), építész. A romantikus építészeti stílus követője. Egyik leghíresebb műve a Pekáry-ház.
      Bródy Lili (1906-1962), író, újságíró.
      Bús-Fekete László (1896-1971), színmű- és forgatókönyvíró. 1940-ben az USA-ba emigrál.

      Caracalla, Marcus Aurélius Antonius (186-217), római császár (211-217). Alsó-Pannoniához csatolta Brigetio légiótáborát.
      Cézanne, Paul (1839-1906), francia posztimpresszionista festő.
      Clark Ádám (1811-1866), angol mérnök. A Lánchíd építésének vezetője, az Alagút tervezője és építésvezetője.
      Clark, William Tierney (1783-1852), angol mérnök. A Lánchíd tervezője. Könyvet is írt a hídról.
      Cornides Dániel (1732-1878), történetíró, egyetemi tanár.

      Cs. Szabó László (1905-1984), író, esszéista, kritikus. 1948-ban Olaszországba, majd Angliába emigrál.
      Csorba János (1897-1986), ügyvéd, politikus. 1941-től országgyűlési képviselő. 1944-ben a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának alelnöke. 1945 és 1950 között a Közigazgatási Bíróság elnöke. 1950-ben kitelepítik.
      Czuczor Gergely (1800-1866), bencés tanár, költő, nyelvész. Az akadémiai nagyszótár szerkesztője, a Nemzeti Színház dramaturgja.

      Dajka Margit (1907-1986), színművésznő; a Vígszínház tagja.
      Dayka Gábor (1769-1796), katolikus pap, tanár és költő. A felvilágosodás híve, Kazinczy Ferenc barátja és irodalmi műveinek támogatója.
      Demény Pál (1901-1991), mérnök, politikus. 1919-ben a kommunista párt tagja lesz. 1945-ben letartóztatják, 1956-ban szabadul, 1957-ben rehabilitálják. 1990-91-ben az MSZP országgyűlési képviselője.
      Derkovits Gyula (1894-1934), festőművész. A kommunista párt tagja. Művei a korai kubizmus és a német expresszionizmus hatását tükrözik.
      Déry Tibor (1894-1977), író. 1955-től az irodalmi ellenzék egyik vezéralakja.
      Dohnányi Ernő (1877-1960), zeneszerző, zongoraművész, karmester. A budapesti Zeneakadémia tanára, majd igazgatója.
      Donáth Ferenc (1913-1986), jogász, agrárközgazdász, politikus. 1934-től a kommunista párt tagja. 1936-ban a Márciusi Front egyik vezetője. 1951-ben letartóztatják, 1954-ben rehabilitálják. 1956 novemberében az MSZMP Intéző Bizottság tagja. 1956. november 23-án Nagy Imrével és társaival együtt Romániába internálják. 1958-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1960-ban szabadul. A hetvenes évektől a demokratikus ellenzék egyik szellemi vezéregyénisége.
      Döbrentei Gábor (1785-1851), író, fordító, színházigazgató, szerkesztő. 1831 és 1836 között a Magyar Tudományos Akadémia első titkára.

      Eckhart Ferenc (1885-1957), történész, jogtörténész.
      Endre László (1895-1946), szélsőjobboldali politikus. 1944-ben belügyi államtitkár. Jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidók deportálásában. Háborús főbűnösként halálra ítélték és kivégezték.
      Erdei Ferenc (1910-1971), szociológus, agrárközgazdász, politikus. A népi írók mozgalmának tagja. 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója. 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja. 1944-45-ben Magyarország belügyminisztere, 1949-53-ban és 1954-55-ben földművelésügyi minisztere, illetve 1953-54-ben igazságügyi minisztere. 1955-56-ban miniszterelnökhelyettes. A forradalom alatt Nagy Imre kormányának államminisztere. 1964-70-ben a Hazafias Népfront főtitkára. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
      Erzsébet Amália Eugénia, Wittelsbach (1837-1898), bajor hercegnő. 1854-től, Ferenc József feleségeként, Ausztria császárnéja, Magyarország királynéja. Anarchista merénylet áldozata lett.

      Failoni, Sergio (1890-1948), olasz karmester. 1928 és 1945 között Budapesten dolgozott. Bartók és Kodály műveinek lelkes híve.
      Faragó György (1913-1944), zongoraművész, a Zeneakadémia tanára. A zsidótörvények értelmében 1941-ben megfosztották állásától.
      Fedák Sári (1879-1955), színművésznő. Népszínművek és operettek népszerű csillaga.
      Fehér Lajos (1917-1981), agrárpolitikus, kommunista pártfunkcionárius. 1956 és 1975 között az MSZMP PB tagja.
      Féja Géza (1900-1978), szociográfus-író, újságíró. A két háború között a népi írók mozgalmának jellegadó figurája.
      Fejér György (1766-1851), történész, egyetemi tanár. 1824-től az egyetemi könyvtár igazgatója. 1840-től nagyváradi kanonok.
      Fejérváry Géza (1833-1914), katonatiszt, 1905-06-ban Magyarország miniszterelnöke. 1884 és 1903 között honvédelmi miniszter. 1904-05-ben a magyar királyi darabonttestőrség kapitánya.
      Fejtő Ferenc (1909- ), író, történész, kritikus. A Szép Szó című folyóirat egyik alapítója (1936) és szerkesztője. 1938-ban Franciaországba emigrál.
      Fenyő Miksa (1877-1972), kritikus, szerkesztő. A Nyugat című folyóirat egyik alapítója.
      I. Ferdinánd, Habsburg (1503-1564), cseh és magyar király (1526-1564), német-római császár (1556-1564).
      I. Ferenc (1768-1835), német-római császár (1792-től), osztrák császár (1804-től), magyar és cseh király (1792-től).
      I. Ferenc József, Habsburg (1830-1916), 1848-tól Ausztria császára és - bár csak 1867-ben koronázták meg - Magyarország királya.
      Ferenczy Béni (1890-1967), szobrász, grafikus. A nagybányai festőiskola növendéke. 1919-ben Bécsbe emigrál. 1932 és 1935 között a Szovjetunióban él. 1936-tól Budapesten működik.
      Ferenczy Noémi (1890-1957), festő, gobelinművész. Autodidakta; munkáit maga tervezte és szőtte. 1919-ben Bécsbe emigrál. 1932-től Budapesten él; művein a nagybányai és a posztnagybányai stílus nyomai fedezhetők fel.
      Ferencsik János (1907-1984), karmester. 1930-tól az Operaház karmestere, később főzeneigazgatója. 1960-66-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya. A Kádár-korszak zenei életének vezető figurája.
      Feszl Frigyes (1821-1884), építész. A romantikus stílus hazai mestere. Az 1859 és 1864 között épített Vigadó tervezője.
      Fischer Annie (1914-1995), zongoraművésznő.
      France, Anatole (1844-1924), francia író.
      I. Frigyes, Barbarossa (1123-1190), német-római császár (1152-1190).
      Fülep Lajos (1885-1970), művészetfilozófus, művészettörténész, egyetemi tanár.
      II. Fülöp (1165-1223), Franciaország királya (1180-1223).
      Füst Milán (1888-1967), író, drámaíró, költő, esztéta.

      Galeotto, Marzio (1427-1497), olasz humanista író, a bolognai és a páduai egyetem tanára. Mátyás király udvarában élt (1465-71 és 1478-79 között).
      Gárdonyi Géza (1863-1922), regény- és novellaíró.
      Gáspár Zoltán (1901-1945), újságíró, publicista. A Szép Szó szerkesztője 1937 és 1939 között.
      Gelléri Andor Endre (1906-1945), író.
      Gellért (Szent; Gerardus) (980 körül - 1046), csanádi püspök. Deliberatio című műve az első Magyarországon elkészített teológiai munka. Vértanúhalált hal.
      Geringer, Karl (1806-1889), báró, osztrák államhivatalnok. Főként pénzügyi és kereskedelmi kérdések szakértője. 1849-50-ben Magyarország teljhatalmú császári biztosa. 1951-ben ideiglenes helytartó.
      Gerő Ernő (1898-1980), közgazdász, politikus. 1918-tól a kommunista párt tagja. 1922-ben letartóztatják és 15 évi fegyházra ítélik, de fogolycserével a Szovjetunióba kerül. A moszkvai Kossuth Rádió munkatársa. 1944-től a legszűkebb pártvezetés tagja, miniszter, miniszterelnök-helyettes. 1956 júliusa és októbere között az MDP első titkára.
      Géza (940-997), Magyarország fejedelme (972-től). Az ő nevéhez fűződik a kereszténység térhódítása Magyarországon, amivel sor kerülhetett az ország beillesztésére a nyugati keresztény államok sorába.
      Gheorgiu-Dej, Gheorge (1901-1965), román kommunista politikus. 1945-től haláláig a román kommunista párt főtitkára. 1952-55 között a minisztertanács elnöke, 1961-től 1965-ig államfő.
      Gimes Miklós (1917-1958), újságíró. Az 1956-os forradalom előtt a pártellenzék egyik vezető személyisége, majd az események egyik vezetője. Halálra ítélik és kivégzik.
      Giraudoux, Jean (1882-1944), francia író.
      Gizella (985 körül-1065), bajor hercegnő, I. István magyar király felesége (cca. 995-996 - 1065). Jelentős szerepe volt a magyarországi keresztény hitterjesztésben és egyházszervezésben.
      Gollan, John (1911-1977), politikus. 1956 után az angol kommunista párt főtitkára.
      Gombócz Zoltán (1877-1935), nyelvész, egyetemi tanár. 1927-től az Eötvös Kollégium igazgatója.
      Gomulka, Wladyslaw (1905-1982), politikus. 1943-tól a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára. 1945-48 között a miniszterelnök első helyettese. 1949 és 1954 között börtönben volt; 1956 júliusában rehabilitálták. 1956 októberétől a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi bizottságának első titkára.
      Gorkij, Maxim (1868-1936), orosz író.
      Góth Sándor (1869-1946), színművész. A modern polgári színjátszás egyik meghonosítója.
      Gömbös Gyula (1886-1936), jobboldali politikus, Magyarország miniszterelnöke (1932-36). 1929 és 1936 között honvédelmi miniszter.
      Görgei Artúr (1818-1916), honvéd tábornok. 1848-49-ben több alkalommal a honvédsereg fővezére. A Szemere-kormány első hadügyminisztere.
      Grassalkovich Antal (1771-1841), a Nemzeti Múzeum és más kulturális intézmények bőkezű mecénása.
      Gül Baba (?-1541), bektasi dervis. Buda bevételekor a Mátyás-templomban tartott istentisztelet során halt meg, ezért csodatévő hírébe került; rózsadombi sírja mindmáig mohamedán zarándokhely.
      Gyenes Antal (1920-1996), politikus. Kommunista pártfunkcionárius. Az 1965-ös forradalom alatt begyűjtési miniszter, majd az MSZMP KB tagja. 1957 júniusában eltávolítják a pártvezetésből. Ezt követően kutatóintézeti igazgató.

      Hadrianus, Publius Aelius (76-138), római császár (117-138).
      Hajnal István (1892-1956), történész, egyetemi tanár.
      Hajnóczy József (1750-1795), jogász, politikus. A jakobinus mozgalom egyik vezetője. Kivégzik.
      Hajós Alfréd (1878-1955), építész, sportoló. Kétszeres olimpiai úszóbajnok (1896).
      Halász Gábor (1901-1945), kritikus, irodalomtörténész, esszéista.
      Haller József (?-1812), az 1790-es évek vezető politikusa. Helytartótanácsos.
      Harangozó Gyula (1908-1974), balettművész, koreográfus. Bartók Béla táncműveit vitte színre.
      Harrer Ferenc (1874-1969), liberális várospolitikus. 1918-ban Budapest alpolgármestere. 1919 elején Magyarország külügyminisztere.
      Harsányi Zsolt (1887-1943), író, újságíró, bestseller-író.
      Hauptmann, Gerhard (1862-1946), német író.
      Haynau, Julius Jacob (1786-1853), báró, a hesseni választófejedelem törvénytelen fia. 1849-50-ben a Magyarországot megszálló császári haderő főparancsnoka.
      Hegedüs András (1922- ), közgazdász, szociológus, politikus, Magyarország miniszterelnöke (1955-56). 1942-től a kommunista párt tagja. 1944-ben letartóztatják, de megszökik. 1945 és 1947 között a MADISZ kommunista ifjúsági szervezet titkára. Az ötvenes években miniszter, miniszterelnökhelyettes. 1959-ben a Szovjetunióba távozik. 1973-ban, ellenzéki írásai miatt kizárják az MSZMP-ből.
      Hentzi, Heinrich (1785-1849), császári tábornok. 1849 januárjától Buda várának parancsnoka; a május 21-i győztes roham során halálos sebet kap.
      Hermina, Habsburg (1817-1842), osztrák főhercegnő, József nádor leánya. A prágai Theresianum nőnevelő intézet apátnője.
      Herzl Tivadar (1860-1904), író, a cionizmus megalapítója.
      Hevesi Sándor (1873-1939), színigazgató, dramaturg.
      Hild János (1761 vagy 1766-1811), építész. Pest rendezési tervének kidolgozója.
      Hild József (1789-1867), építőmester. A klasszicizmus hazai mestere. Mintegy kilencszáz alkotásából száz ma is áll.
      Hilvert Elek (1895-1977), építész. Mistéth Endrével közösen tervezte a Kossuth-hidat. A budapesti metró első tervezője, kezdetben az építés vezetője.
      Hofmannsegg, J. C. (1766-1849), szász utazó, természettudós.
      Horváth Imre (1901-1958), kommunista politikus. 1956. július 30-tól haláláig Magyarország külügyminisztere.
      Horváth János (1878-1961), konzervatív irodalomtörténész, egyetemi tanár.

      Ignotus Pál (1901-1978), író, liberális újságíró, a Szép Szó folyóirat szerkesztője 1936 és 1939 között.
      Illyefalvy I. Lajos (1881-1944), statisztikus. 1926-tól Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója.
      Imre (1000 vagy 1007 körül-1031), I. István magyar király fia.
      Imre (1174-1204), Árpád-házi magyar király 1196-tól haláláig.
      Imrédy Béla (1891-1946, szélsőjobboldali politikus, Magyarország miniszterelnöke 1938-39-ben. 1940-ben Magyar Megújulás Pártja néven ellenzéki pártot alakít. Háborús főbűnösként kivégzik.
      VIII. Ioannes (Palaeologos) (1392-1448), bizánci császár (1425-1448). 1424 nyarán nyolc hetet Budán tölt.
      István, Szent (ca. 970-1038), fejedelem (997-1000), majd Magyarország királya haláláig. Géza fejedelem fia; eredetileg a Vajk nevet viselte. A keresztény magyar állam megteremtője.

      János, Luxemburgi (1296-1346), Csehország királya (1310-1346).
      Jánosi Ferenc (1916-1968), református lelkész, majd kommunista politikus. Nagy Imre veje. 1956-ot követően nyolc évi börtönre ítélik. Ezután levéltáros.
      Janza Károly (1914- ), kommunista politikus. 1956. október 26. és 31. között Magyarország honvédelmi minisztere.
      Jékely Zoltán (1913-1982), költő, író, műfordító.
      Jemnitz Sándor (1890-1963), zeneszerző, zenekritikus.
      József Antal János, Habsburg (1776-1847), osztrák főherceg. 1796-tól haláláig Magyarország nádora.
      József Ágost, Habsburg (1872-1962), osztrák főherceg, Magyarország kormányzója (1919). Katonatiszt. 1918-ban homo regius.
      II. József, Habsburg (1741-1790), német-római császár (1765-1790), magyar és cseh király (1780-1790).
      József, Habsburg (1776-1847), osztrák főherceg, 1796-tól haláláig Magyarország nádora. A napóleoni háborúk idején több ízben a nemesi felkelés vezetője. Pest-Buda reformkori fejlesztésének egyik legfőbb irányítója.
      József Attila (1905-1937), költő.

      Kabos Gyula (1887-1941), színművész. Kora legnépszerűbb komikus színésze és filmszínésze. 1939-ben az USA-ba emigrál.
      Kádár János (1912-1989), műszerész, politikus. 1957 és 1988 között az MSZMP első titkára. 1931-ben a kommunista párt tagja lesz, és belép a kommunista ifjúsági szervezetbe. 1931-ben és 1933-ban letartóztatják. 1942-ben a KMP KB tagja. 1944 áprilisában kétévi fegyházbüntetésre ítélik. Megszökik. 1945-ben az MKP budapesti Területi Bizottságának titkára, 1946-ban főtitkára. Belügyminiszter (1948-50). 1950-ben az MDP KV osztályvezetője. 1951-ben letartóztatják, 1954-ben rehabilitálják. 1956-ban az MDP első titkára, majd a Nagy Imre-kormány államminisztere. 1957 és 1988 között az MSZMP első, illetve főtitkára, 1988-1989-ben elnöke.
      Kállai Gyula (1910-1996), politikus. 1949-51-ben Magyarország külügyminisztere. 1951-54 között börtönben ül. 1956 és 1975 között az MSZMP PB tagja.
      Kálmán Imre (1882-1953), operettszerző, zeneszerző.
      Kalocsay György (?), az 1956-os forradalom alatt a Nagybudapesti Munkástanács tagja. Emigrál.
      Kamermayer Károly (1829-1897), tisztviselő. 1873 és 1896 között Budapest első polgármestere.
      Karafiáth Jenő (1883-1952), jogász, jobboldali várospolitikus. 1937 és 1942 között Budapest főpolgármestere.
      Karinthy Frigyes (1887-1938), író, költő.
      Károly, Habsburg (1887-1922), I. Károlyként Ausztria császára, IV. Károlyként Magyarország királya (1916-1918).
      Károly Lajos János, Habsburg (1771-1790), osztrák főherceg, tescheni herceg. 1806-tól hadügyminiszter és a császári csapatok fővezére, az asperni csata (1809) fővezére.
      Károlyi Antal (1732-1791), szatmári örökös főispán, a hétszemélyes tábla tagja.
      Károlyi Mihály (1875-1955), gróf, politikus. 1918-19-ben Magyarország miniszterelnöke. 1918-ban a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 1919-ben köztársasági elnök.
      Kassák Lajos (1887-1967), költő, író, festő. A magyar avantgárd egyik első képviselője.
      Kazinczy Ferenc (1759-1831), író, nyelvújító. A magyar jakobinus összeesküvésben való részvétele miatt 1795 és 1801 között börtönben ült.
      III. Kázmér, Nagy (1310-1370), lengyel király (1333-1370). A Piast-dinasztia utolsó tagja. Halála után a lengyel nemesség I. Lajos magyar királyt választotta Lengyelország uralkodójának.
      Kerényi Károly (1897-1973), klasszika-filológus, vallástörténész.
      Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948), politikus. Magyarország belügyminisztere 1931-35, illetve 1938-44 között. Az angolszász orientáció híve.
      Kernstok Károly (1873-1940), festőművész.
      Kéthly Anna (1889-1976), magántisztviselő, szakszervezeti és szociáldemokrata politikus. 1922 és 1948 között szociáldemokrata parlamenti képviselő. 1948-ban kizárják. Koncepciós perben elítélik. 1956-ban a Szociáldemokrata Párt elnöke, Nagy Imre kormányának államminisztere. Emig- rál. 1957-től a strasburgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke.
      Király Béla (1912- ), hivatásos katonatiszt, politikus, történész. 1935-től csapattiszt, 1942-től vezérkari tiszt. 1945-ben dandárjával átáll a szovjet hadsereg oldalára. 1946-tól vezérkari főnök, majd kiképzési osztályvezető, gyalogsági parancsnokhelyettes, vezérőrnagy. 1951-ben megalapítja a Zrínyi Miklós katonai akadémiát. 1951-ben halálra, majd életfogytiglanra ítélik. 1956-ban szabadul, és a Nemzetőrség és Budapest fegyveres erőinek parancsnoka lesz. Az USA-ba emigrál. 1968 és 1982 között egyetemi tanár. 1989-ben hazatér. 1990-94 között országgyűlési képviselő.
      Kisfaludy Károly (1788-1830), író, költő, festőművész. A romantika egyik első hazai képviselője.
      Kisfaludy Sándor (1772-1844), költő, katonatiszt. A magyar színjátszás pártfogója. A nemzeti irányú klasszicista költészet képviselője.
      Klebelsberg Kunó (1875-1932), politikus, kultúrpolitikus. Magyarország belügyminisztere (1921-22), majd kultuszminisztere (1922-31).
      Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző, zenetudós, népzenekutató.
      Kodolányi János (1899-1969), író, a népi írók mozgalmának tagja.
      Kopácsi Sándor (1922- ), munkás, politikus. 1945-től rendőrtiszt. 1956-ban a Budapesti rendőrfőkapitányság ezredese, a Nemzetőrség szervezője, a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagja. A Nagy Imre-perben életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban szabadul. 1975-ben Kanadába emigrál. 1989-ben hazatér.
      Kossuth Lajos (1802-1894), ügyvéd, lapszerkesztő, politikus. 1848-ban Magyarország pénzügyminisztere, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke. 1849-ben Magyarország kormányzó elnöke. Emigrál.
      Kotzebue, August (1761-1819), német költő és drámaíró.
      Kovács Béla (1908-1959), kisgazdapárti politikus, a Magyar Parasztszövetség főtitkára. 1945-46-ban Magyarország földművelésügyi minisztere. 1947-ben letartóztatják; szovjet fogságba kerül. 1956-ban a Kisgazdapárt elnöke, a Nagy Imre-kormány földművelésügyi minisztere, majd államminisztere.
      Kovács Imre (1913-1980), író, publicista, parasztpárti politikus. 1939 és 1946 között a Nemzeti Parasztpárt főtitkára. 1949-ben az USA-ba emigrál.
      Kozma Lajos (1884-1948), építész, iparművész, grafikus.
      Köböl József (1909-), kommunista pártfunkcionárius. 1948 és 1956 között az MDP KV tagja. 1956 novemberétől az MSZMP KB tagja. 1957 júliusában eltávolítják a pártvezetésből.
      Kölcsey Ferenc (1790-1838), költő, politikus. 1932-35 között Szatmár megye liberális szellemű követe, az alsótáblai reformellenzék vezére. A Himnusz szerzője.
      Körmendi Ferenc (1900-1972), író. 1938-ban emigrál. A BBC magyar osztálya, majd az Amerika Hangja munkatársa.
      Kővágó József (1913-1996), 1944-ben a Magyar nemzeti Felkelés felszabadító Bizottságában Kiss János altábornagy segédtisztje. 1945 májusa és december, között Budapest alpolgármestere. 1956. november 1. és 4. között Budapest polgármestere.
      Krúdy Gyula (1878-1933), író, publicista.
      Kurszán (?-904), a kende címet viselő szakrális főfejedelem a honfoglalás idején. Kazár dinasztia leszármazottja.

      Laczkovics János (1754-1795), katonatiszt, a jakobinus mozgalom egyik vezéralakja. Kivégzik.
      Lajos, Nagy (1326-1382), Anjou-házi magyar király (1842-1382).
      Lajta Béla (1873-1920), építész.
      Lakatos László (1882-1944), publicista, drámaíró.
      Lakits György Zsigmond (1739-1814), egyházi és közjogi szakíró, egyetemi tanár.
      Laky Dezső (1887-1962), statisztikus, egyetemi tanár.
      Lángh Ignác (1812-1864), ügyvéd, újságíró. A Pesti Hírlap munkatársa. 1848-ban Pest város főkapitánya.
      László, Szent (1040-1095), Árpád-házi magyar király.
      Lázár Mária (1895-1983), színművész. A Vígszínház tagja.
      Laziczius Gyula (1896-1957), nyelvész és irodalomtörténész.
      Lechner Ödön (1845-1914), építész. A szecesszió képviselője, a magyaros építészeti stílus megteremtője.
      Léner Jenő (1894-1948), hegedűművész. 1919-ben alapította meg világhírű vonósnégyesét. 1923-ban előbb Angliába, majd az USA-ba emigrált.
      Liszt Ferenc (1811-1886), zongoraművész, zeneszerző. 1875 és 1886 között a Zeneakadémia elnöke.
      Losonczy Géza (1917-1957), újságíró, politikus. A Rákosi-korszakban koncepciós perben elítélik; szabadulása után Nagy Imre szűkebb köréhez tartozó pártellenzéki politikus. 1956-ban a Magyar Nemzet főmunkatársa, a Nagy Imre-kormány államminisztere. Romániába internálják. Vizsgálati fogságban hal meg Budapesten.
      Lotharingiai Ferenc (1708-1765), német-római császár (1745-1765), Mária Terézia férje.
      Lukács György (1885-1971), filozófus, politikus. 1919-ben közoktatási népbiztos. 1919-ben Bécsbe emigrál, majd Berlinben és Moszkvában él. 1945-ben hazatér, és az MKP vezető ideológusa lesz. 1949-ben eltávolítják a közéletből. 1956-ban a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere. Romániába internálják. Hazatérése után tudományos munkásságot folytat.

      Madách Imre (1823-1864), író, drámaíró.
      Malenkov, Georgij Makszimilianovics (1902-1988), szovjet politikus. 1953 és 1955 között a Szovjetunió miniszterelnöke, 1955-57-ben miniszterelnökhelyettes. 1946-57 között az SZKP KB (Elnökség) tagja.
      Maléter Pál (1917-1958), hivatásos katonatiszt. A második világháborúban szovjet fogságba kerül; partizán lesz. 1945-től a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke, 1956-ban vezérőrnagyként a forradalom egyik katonai vezetője, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere. Kivégzik.
      Mályusz Elemér (1898-1989), történész, egyetemi tanár.
      Márai Sándor (1900-1989), író. 1948-ban emigrált.
      Marastoni, Jacob (1804-1860), olasz biedermeier festő. 1836-tól Pesten működik; az első magyar festészeti magánakadémia létrehozója.
      Margit, Capet (1158-1198), III. Béla magyar király második felesége (1186-1198), VII. Lajos francia király lánya. 1197-ben, férje halálakor a Szentföldre ment, és ott halt meg.
      Mária Krisztina főhercegnő (1742-1798), Albert szász-tescheni herceg felesége.
      Mária Terézia ((1717-1780), magyar és cseh királynő (1740-1780).
      Marosán György (1908-1992), előbb szociáldemokrata, majd kommunista párti politikus. Az MSZMP PB tagja (1957-62).
      Martinovics Ignác (1755-1795), a magyar jakobinus mozgalom vezetője. Kivégzik.
      Martinuzzi, György (1482-1551), Szapolyai János király bizalmi embere. Várad püspöke, érseke, majd 1541 után a magyar királyság keleti tartományának kormányzója.
      I. Mátyás, Hunyadi (1443-1490), Magyarország királya (1458-1490). A reneszánsz és a humanizmus honi pártolója.
      Maugham, William Somerset (1874-1965), angol író.
      Mérei Ferenc (1909-1986), pszichológus. 1956-ban az egyetemi forradalmi diákbizottság egyik vezetője. 1959-ben tíz évi börtönbüntetésre ítélték.
      Metternich-Winneburg, Klemens Lothar Wenzel (1773-1859), herceg, osztrák diplomata. 1809-től külügyminiszter, 1826 és 1848 között a minisztertanács elnöke és a császári ház minisztere.
      Mezey Mária (1909-1983), színművésznő.
      Mező Imre (1905-1956), kommunista politikus. Az 1956-os forradalom során hal meg.
      Mikojan, Anasztasz Ivanovics (1895-1978), szovjet kommunista politikus. 1956-ban a minisztertanács első elnökhelyettese.
      Mindszenty József (1892-1975), teológus. 1945-től esztergomi érsek, 1946-tól bíboros, Magyarország hercegprímása. 1949-ben letartóztatják és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban kiszabadul, és az USA budapesti nagykövetségén keres menedéket. 1971-ben Rómába, majd Bécsbe távozik.
      Mistéth Endre (1912-), építész, politikus. A Kisgazdapárt tagja. A budapesti Kossuth-híd egyik tervezője.
      Moholy-Nagy László (1895-1946), festő- és fotóművész. A Bauhaus tanára (1923-28). Később Londonban, majd 1937-től Chicagóban él.
      Molnár Antal (1890-1983), hegedűművész, zeneesztéta, zeneszerző.
      Molnár Farkas (1897-1945), építész, grafikusművész, a funkcionális építészet egyik vezető alakja.
      Molnár Ferenc (1878-1952), író, drámaíró, publicista. 1930-ban Svájcba, majd az USA-ba emigrált.
      Moór Gyula (1888-1950), jogfilozófus, egyetemi tanár.
      Móricz Zsigmond (1879-1942), író.
      Munkácsy Mihály (1844-1900), festőművész.
      Münnich Ferenc (1886-1967), jogász, kommunista pártfunkcionárius. 1919 után a Szovjetunióba emigrál. 1946 és 1949 között Budapest rendőrfőkapitánya. 1950-től diplomata. 1956 novemberében a Kádár-kormány belügyminisztere, a fegyveres erők minisztere. 1957-től az MSZMP PB tagja, 1958 és 1961 között a Minisztertanács elnöke. 1961-65-ben államminiszter.

      Nádasdy Kálmán (1904-1980), operarendező. 1922-től a budapesti Operaház igazgatója.
      Nagy Ferenc (1903-1979), politikus. Magyarország miniszterelnöke 1946-47-ben. 1924-től a Kisgazdapárt tagja. 1930-ban megalakítja a kisgazdák ellenzéki pártját. 1939-től országgyűlési képviselő. 1941-43-ban, és 1945-ben a Parasztszövetség elnöke. 1945-ben ismét országgyűlési képviselő, a nemzetgyűlés elnöke. 1947-ben lemondatják, kizárják a Kisgazdapártból, megfosztják állampolgárságától. Az USA-ba emigrál. 1951-ben a Magyar Nemzeti Bizottmány alapító tagja, 1955-57-ben alelnöke. 1957-től a Strasburgi Forradalmi Tanács Intézőbizottságának tagja. 1964-70-ben a Nemzeti Parasztunió elnöke.
      Nagy Imre (1896-1958), politikus, közgazdasági író, egyetemi tanár. Magyarország miniszterelnöke 1953-55-ben és 1956 októberében és novemberében. 1914-ben orosz hadifogságba kerül, 1918-ban belép az Oroszországi Kommunista Párt Magyar Csoportjába; a Vörös Hadsereg katonája lesz. 1921-ben hazatér, 1925-ben belép a kommunista pártba. 1928-ban Bécsbe, majd a Szovjetunióba emigrál; a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője. 1944-től az MKP, majd az MDP KV és PB tagja. Magyarország földművelésügyi minisztere (1944-45), belügyminisztere (1946-46), élelmezésügyi minisztere (1950-52). 1948-ban az országgyűlés alelnöke. 1958-ban halálra ítélik és kivégzik.
      Nánási László (1906-1985), politikus. A Nemzeti Parasztpárt tagja. 1949-től szövetkezeti vezető.
      I. Napóleon (1769-1821), francia tüzértiszt, hadvezér. 1804 és 1815 között francia császár.
      Németh Antal (1903-1968), színházi rendező és szakíró. 1935 és 1944 között a Nemzeti Színház igazgatója.
      Németh László (1901-1975), író, esszéíró, kritikus.

      O'Neill, Eugene (1888-1953), amerikai drámaíró.
      Ódry Árpád (1876-1937), színművész, rendező, színészpedagógus. 1923-tól a Nemzeti Színház örökös tagja.
      Oláh Gusztáv (1901-1956), operarendező, díszlettervező. 1921-től az Operaház díszlettervezője, majd főrendezője.
      Orbán László (1912-1978), kommunista pártfunkcionárius. 1957-től az MSZMP KB tagja, a pártközpont tudományos és kulturális osztályának vezetője.
      Osvát Ernő (1876-1929), szerkesztő és kritikus. A Nyugat irodalmi folyóirat alapítója és szerkesztője 1908-tól haláláig.
      Ottlik Géza (1912-1990), író.

      Pais Dezső (1886-1973), nyelvész, egyetemi tanár.
      Pauler Ákos (1876-1933), filozófus, egyetemi tanár.
      Pázmány Péter (1570-1637), esztergomi érsek (1616-1637). Az ellenreformáció egyik vezető alakja. A magyar barokk irodalom képviselője. A nagyszombati egyetem - a mai ELTE „jogelődje” - megalapítója.
      Péri László (1889-1967), festőművész, grafikus, építész.
      Péter (1011-1046), Árpád-házi magyar király (1038-1041; 1044-1046).
      Péter Gábor (1906-1993), szabó, politikus, a politikai rendőrség (ÁVO, ÁVH) feje (1945-1953). 1931-től a kommunista párt tagja, 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja. 1954-ben életfogytiglani börtönre ítélik, 1957-ben ezt tizennégy évre csökkentik. 1960-ban szabadul. Könyvtárosként dolgozik.
      Pethes Imre (1864-1924), színművész.
      Pethő Sándor (1885-1940), újságíró, történész. A Magyar Nemzet megalapítója.
      Petschnig, Johann (1821-1897), osztrák építész.
      Pirandello, Luigi (1867-1936), olasz drámaíró.
      Piros László (1917- ), hentes, szakszervezeti vezető, a politikai rendőrség (ÁVH) vezetője 1950-ben. Magyarország belügyminisztere (1954-55). 1956-ban, a forradalom elől Moszkvába menekül, és a szovjet csapatokkal érkezik vissza.
      Pollack Mihály (1773-1855), építész. Klasszicista épületeket tervezett; a Nemzeti Múzeum megalkotója.
      Pongrácz Kálmán (1898-1980), esztergályos, várospolitikus. 1945-ben Budapest törvényhatósági bizottságának tagja. 1947-től a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Wagon- és Hajógyár vezérigazgatója. 1949-ben Budapest első polgármestere. 1950-58-ban a Fővárosi Tanács elnöke.
      Ponomarjev, Borisz Nyikolajevics (1905-), szovjet kommunista pártfunkcionárius. 1955-57-ben az SzKP nemzetközi osztályának vezetője, 1956-86 között az SzKP KB tagja, 1962-től a KB titkára.
      Pray György (1723-1801), jezsuita tanár és történetíró. Az Egyetemi Könyvtár igazgatója.
      Priestley, John Boynton (1894-1984), angol író és kritikus.
      Prohászka Lajos (1897-1963), filozófus, egyetemi tanár.
      Pryker János László (1772-1847), egri érsek, német nyelven író költő, iskolaalapító, mecénás; az egri székesegyház építtetője.

      Rácz Sándor (1933-), szerszámkészítő munkás. 1956-ban a Nagybudapesti Munkástanács elnöke. Életfogytiglani börtönre ítélik; 1963-ban szabadul.
      Ráday Mihály (1942-), operatőr, riporter. A városvédő mozgalom megindítója, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke; 1995-től városképvédelmi biztos.
      Radnóti Miklós (1909-1944), költő, műfordító.
      Raguzai (Ragusanus), Felix (?-?), az I. Mátyás magyar király által felállított kódex-másolóműhely vezetője.
      Rajk László (1909-1949), politikus, Magyarország belügy-, illetve külügyminisztere (1946-48). 1931-től a kommunista párt tagja. 1945-től az MDP, majd az MDP KV vezetője. 1946-49-ben pártfőtitkárhelyettes. 1949-ben kivégzik.
      Rajnai Sándor (1922-1994), államvédelmi tiszt. 1956 előtt a politikai rendőrség (ÁVH) vezetője. 1956 után a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Osztálya Vizsgálati Osztályának helyettes vezetője; később diplomata és a hírszerzés főnöke.
      Rákosi Mátyás (1892-1971), magántisztviselő, politikus. 1918-tól a kommunista párt tagja. 1919 után Bécsbe, majd a Szovjetunióba emigrál. 1924-ben hazatér, elfogják, és 1941-ig börtönben ül; a szovjetek kicserélik. 1941-től a magyar emigráció vezetője. 1945-től az MKP főtitkára; 1952-53-ban a minisztertanács elnöke. 1956-ban leváltják; a Szovjetunióba távozik. 1962-ben kizárják a pártból.
      Ranódy László (1919-1983), filmrendező.
      Ransano, Pietro (1428-1492), humanista tudós és diplomata; a magyar történelem első humanista összefoglalása, az Epithoma rerum Hungarorum szerzője.
      Ráth Károly (1821-1897), ügyvéd, tisztviselő. 1873 és 1897 között Budapest első főpolgármestere.
      Rátkai Márton (1881-1951), színművész, népszerű operetténekes.
      Regiomontanus, Johannes (1436-1476), német csillagász. I. Mátyás udvarában a király görög kéziratait rendezi. A pozsonyi egyetemen, az Academia Istropolitanban tanít. 1474-ben IV. Sixtus pápa udvarában a naptárreformon dolgozik.
      Reischl Gáspár (?-?), ácsmester.
      Rejtő Jenő (1905-1943), író.
      Rimanóczy Gyula (1903-1958), építész.
      Ripka Ferenc (1871-1944), ügyvéd, politikus. 1925 és 1932 között Budapest főpolgármestere.
      Rippl-Rónai József (1861-1927), posztimpresszionista festő, grafikus, iparművész.
      Rottenbiller Lipót (1806-1870), Pest első alpolgármestere. 1848-, 1861-ben, illetve 1865-67 között főpolgármester.
      Rösler Endre (1904-1963), operaénekes.
      Rumbach Sebestyén (1764-1844), Pest tisztiorvosa; az első pesti gyógyfürdő alapítója.

      Sándor Lipót (1772-1795), főherceg, 1790-től haláláig Magyarország nádora.
      Savoyai Jenő (1663-1736), császári hadvezér, az udvari haditanács elnöke.
      Schönwisner István (1738-1818), jezsuita szerzetes, archeológus, egyetemi tanár.
      Schwartner Márton György (1759-1823), statisztikus, történész, egyetemi tanár.
      Severus, Lucius Septimus (146-211), római császár (193-211). Aquincumot és Carnuntumot tartományi rangra emelte.
      Shaw, George Bernard (1856-1950), angol dráma- és regényíró.
      Sigray Jakab (1750-1795), gróf, jogász. A magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője. Kivégzik.
      Simontsits János (1783-1856), Pest vármegye másodalispánja. 1841-1843, illetve 1849-1852 között a Nemzeti Színház igazgatója.
      Sina, Georg (1782-1856), báró, bankár, nagybirtokos. Görögország bécsi főkonzulja. Széchenyi István munkatársaként számos hazai reformkori vállalkozás, így pl. a Lánchíd pénzügyi támogatója.
      Sinkovits Imre (1928-), színművész.
      Sipőcz Jenő (1878-1937), ügyvéd, politikus. 1926 és 1932 között a főváros polgármestere, 1932-től haláláig főpolgármester.
      Soldatic, Dalibor (1909-?), jugoszláv kommunista politikus. 1953 novemberétől Jugoszlávia budapesti nagykövete. 1957 januárjától a jugoszláv külügyminisztérium protokollfőnöke.
      Somlay Artúr (1883-1951), színművész. A Vígszínház művésze.
      Stoica, Chivu (1908-1975), román kommunista politikus. 1955 és 1961 között a minisztertanács elnöke.
      Strindberg, Johan August (1849-1912), svéd drámaíró.

      Szabó Dezső (1879-1945), író.
      Szabó Lőrinc (1900-1957), költő, műfordító.
      Szabó Zoltán (1912-1984), író, falukutató szociográfus. A népi mozgalom tagja. 1949-ben Franciaországba emigrált.
      Szabolcsi Bence (1899-1973), zenetörténész.
      Szálasi Ferenc (1897-1946), politikus, Magyarország „nemzetvezetője” (1944. november). A magyarországi fasiszta mozgalom vezetője. Kivégzik.
      Szántó Zoltán (1893-1977), politikus. Illegális kommunista, majd 1945-től nagykövet. 1956-ban az MDP elnökségének tagja, 1956. november 1. után az MSZMP IB tagja. Romániába internálják. 1958-ban hazatér.
      Szapolyai János (1487-1540), Magyarország királya (1526-1540). A három részre szakadt ország egyik része felett, a Habsburg-udvarral szemben, oszmán támogatással uralkodott.
      Széchényi Ferenc (1754-1820), gróf, egykori jozefinista hivatalnokként főkamarásmester, majd helyettes országbíró. A Nemzeti Múzeum alapítója.
      Széchenyi István (1791-1860), gróf, konzervatív szerepbe került liberális reformpolitikus. 1848-ban Magyarország közlekedési és közmunkaügyi minisztere. Politikai esszék és röpiratok szerzője. Öngyilkos lett.
      Széchenyi Ödön (1839-1922), gróf, Széchenyi István fia. Hajóskapitány. 1874-től török tábornok, a konstantinápolyi katonai tűzoltó-dandár megszervezője.
      Szécsényi György (1592-1695), esztergomi érsek (1685-1695), mecénás.
      Székely Mihály (1901-1963), operaénekes.
      Szekfű Gyula (1883-1955), történész, egyetemi tanár.
      Szemere Bertalan (1812-1869), liberális politikus. Magyarország miniszterelnöke (1849). 1848-ban belügyminiszter, majd felvidéki kormánybiztos.
      Szemere Pál (1785-1861), író, esztéta, nyelvújító. Nyelvtudományi folyóiratok szerkesztője.
      Szendy Károly (1885-1953), jogász. 1934-től 1944-ig alpolgármester, majd polgármester Budapesten.
      Szent-Györgyi Albert (1893-1986), biokémikus, egyetemi tanár. 1937-ben fiziológiai Nobel-díjat kap.
      Szentkirályi Mór (1807-1882), politikus, orvos. Pest vármegye alispánja, több ízben országgyűlési követe. 1865-67 között Pest főpolgármestere.
      Szentmarjay Ferenc (1767-1795), a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője. Kivégzik.
      Szerov, Iván Alekszandrovics (1905-1991), szovjet hadseregtábornok. 1954 és 1948 között a KGB igazgatója. Az 1956-os forradalom leverése volt egyik feladata.
      Szilágyi József (1917-1958), jogász. 1945 után rendőrtiszt, 1949-től tisztviselő. 1956 során Nagy Imre titkára. Kivégzik.
      Szomory Dezső (1869-1944), író, drámaíró.
      Szőnyi István (1894-1960), festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára (1938-1960).
      Szőts István (1912-), filmrendező.
      Sztálin, Joszif Viszarionovics (1879-1953), a szovjet kommunista párt főtitkára 1922-től haláláig. 1941-től a Szovjetunió államfője.
      I. Szulejmán (1494-1566), oszmán szultán (1526-1566). 1562-ben a mohácsi csatában megsemmisítette a középkori magyar királyság hadseregét; 1451-ben elfoglalta Budát.
      Szuszlov, Mihail Andrejevics (1902-1982), szovjet kommunista politikus. 1947 és 1982 között az SzKP KB titkára; 1955-től az SzKP elnökségének, majd Politikai Bizottságának tagja.

      Taksony (931-972), Magyarország fejedelme (955-972).
      Tamási Áron (1897-1966), író.
      Teleki József (1790-1855), gróf, történetíró, politikus. 1830-tól a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, adományával könyvtárának alapítója. 1842-ben Erdély kormányzója.
      Thaisz Elek (1820-1892), liberális politikus. 1861-ben, majd 1867 és 1885 között Pest rendőrfőkapitánya.
      Tihanyi Lajos (1885-1938), festőművész.
      Tildy Zoltán (1889-1961), református lelkész, Magyarország miniszterelnöke (1945-46), illetve köztársasági elnöke (1946-48). 1930-ban részt vesz a Kisgazdapárt megalakításában. A Rákosi-korszakban több évig házi őrizetben tartják. A második Nagy Imre-kormány államminisztere. Hat évi börtönbüntetésre ítélik. 1959-ben szabadul.
      Tímár József (1902-1960), színművész.
      Tisza István (1861-1918), politikus, Magyarország miniszterelnöke (1903-1905, illetve 1913-1917). A képviselőház elnöke (1912-1913).
      Tito, Joszip Broz (1892-1980), jugoszláv szociáldemokrata majd kommunista politikus. 1953-tól haláláig a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke.
      Toldy Ferenc (1805-1875), orvos, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az Egyetemi Könyvtár igazgatója.
      Tolnay Klári (1914-), színművésznő.
      Tóth Aladár (1898-1968), zenetörténész és zenekritikus. 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója.
      Tóth Ilona (1932-1957), orvostanhallgató. Részt vett az 1956-os forradalom leverését követő ellenállásban. Kivégzik.
      Tóth István (1861-1934), szobrász.
      Tőke Ferenc (1930-), 1956-ban a Nagybudapesti Munkástanács tagja. Emigrál.
      Tőkés Anna (1903-1966), színművésznő.
      Tököli-Popovics Sabbas (1761-1842), szerb politikus, földbirtokos. Magyarországi szerb kulturális és oktatási intézmények mecénása.
      Törzs Jenő (1887-1946), színművész. Előbb a Thália Társaság, majd a Vígszínház és a Magyar Színház tagja.
      Traianus, Marcus Ulpius (53-117), római császár (98-117).
      Trattner János (1789-1824), nyomdász, könyvkereskedő. Irodalmi mecénás.

      Ugoletto, Taddeo (?-?), pármai humanista tudós. Mátyás király könyvtárának igazgatója, Corvin János nevelője.
      Uitz Béla (1887-1972), festőművész.
      Uray Tivadar (1895-1962), színművész.

      Valkó Márton (1911-), gépészmérnök, kommunista pártfunkcionárius. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek igazgatója, 1957-től az MSZMP KB póttagja, 1962-66 között tagja.
      Varga Béla (1903-1995), pap, politikus. A Kisgazdapárt alapító tagja, 1937-45 között alelnöke, 1945-46 között ügyvivő elnöke. 1945-ben a szovjet csapatok letartóztatják, halálra ítélik. Kiszabadul. 1946-47-ben a Nemzetgyűlés elnöke. 1947-ben emigrál, az emigráns Magyar Nemzeti Bizottmány vezetője. 1991-ben hazatér.
      Vas István (1910-1991), költő, műfordító.
      Vas Zoltán (1903-1983), újságíró. 1921-ben mint illegális kommunistát letartóztatják; A Szovjetunió kicseréli. 1945-től Budapest közellátási kormánybiztosa, illetve polgármestere. 1949-től az Országos Tervhivatal elnöke. 1956 októberében a főváros közélelmezési kormánybiztosa. Romá- niába internálják. 1958-ban hazatérhet.
      Vázsonyi Vilmos (1868-1926), ügyvéd, politikus. Magyarország igazságügyminisztere (1917, 1918).
      Veres Péter (1897-1970), író, politikus. 1945 és 1970 között országgyűlési képviselő. 1947-től építésügyi, honvédelmi miniszter. A Nemzeti Parasztpárt elnöke. 1954-56-ban az Írószövetség elnöke.
      Vörösmarty Mihály (1800-1855), költő, drámaíró, lapszerkesztő.

      Waldbauer-Kerpely vonósnégyes, 1909-ben alakult; alapító tagjai: Waldbauer Imre (1892-1953) hegedűművész, Kerpely Jenő (1885-1954) gordonka-művész, Temesváry János (1891-1964) hegedűművész és Molnár Antal (1890-1983) brácsás.
      Wedekind, Franz (1864-1918), német költő és drámaíró.
      Weöres Sándor (1913-1989), költő, műfordító.
      Wesselényi Miklós (1796-1850), báró, liberális reformpolitikus. Politikai esszék szerzője.
      Wieser Ferenc (1812-1869), építész; romantikus stílusban épít.
      Wilder, Thornton (1897-1975), amerikai író, drámaíró.
      Wolff Károly (1874-1936), jogász, politikus.
      Wortley, Mary (Lady Montagu) (1689-1762), brit író és utazó.

      Ybl Miklós (1814-1891), építész; romantikus, majd neoreneszánsz, eklektikus stílusban épít. Fő műve az Országház.

      Zathureczky Ede (1903-1959), hegedűművész.
      Zichy Jenő (1837-1906), utazó. Ázsia-kutató.
      Zichy Károly (1753-1826), országbíró.
      Zola, Émile (1840-1902), francia író.
      Zrínyi Miklós (1620-1664), költő, hadvezér, politikus. 1647-től horvát bán.

      Zsolt Béla (1895-1949), író, publicista.
      Zsigmond, Luxemburgi (1368-1437), magyar király (1387-1437). IV. Károly király fia. 1410-től német-római király, 1433-tól német-római császár.
      Zsukov, Georgij Konstantinovics (1896-1974), a Szovjetunió marsallja, a második világháborúban vezérkari főnök. 1955-57-ben hadügyminiszter.