Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.
Zalán Tibor
Éjszakai telefon
meredten Szétvetett tagokkal
hevert Mint elsüllyedt hajó az
idő jeges S iszap-kék hullám
sírján És nem volt terve többé
az élet Bármilyen fokára
felráncigálni rozzant Testét
nehéz vörösboroktól Fáradt
agyában már a semmi fészkelt
halántékánál A szaturnusz
arany Gyürűi szétforogtak
odébb A tévéből a moslék
szelíd Unalmassággal csorgott
alá egy Eldobott gatyára
egy Szennyes ingre és két cd
Üres belére És a szűk kis
szobára ráborult a hűvös
Unalmas együgyű magányka
elhasznált Szürke ócska csöndje
ha Volt már nincs az érdekesség
szintjére felturbózható Póz
se gondolatra Érdemesnek
vélt emlék ott Az agy elfáradt
fondorral megtekert Kocsonnyás
hurkái közt platón A földön
hevert az ágy Alól kimozgó
pormacskák Nyirkos árterében
meredten mint Az olvasója
s percent A tetőtér cserepén
szélverte eső Néhány cseppje
a karácsony Elközeledvén
majd gyújt egy égi Fenyőfát fönt
a magasban Megholt lelkeknek
s születőknek A szenvedésre
szobájának Két ablaka mint
dermedt szempár Meredt az égre
az ég Üres volt Ólomszürke
a túl Sok várás jellemet ront
koszlott Falak közt kosznak lenni
megúnható Szerep s a színen
körül gágogják Mindenféle
árny-állatok Kik vérén élnek
és mérgük Húsában szórják szét
oldalt billent Mohón fülelt de
nem Nyílt az ajtó mindhiába
meredt Rá hosszan s vágyakozva
egy faldarabka Szállni kezdett
a könyvespolcok Közt akár csak
a téli Légy ha Ösztönében
zavar keletkezik És hinné
a nyári légben verdes Szárnya
a légycsapóval Sem törődik
és így Verődnek hirtelen föl
Lefojtott emlékek Morzsálnak
finom szárnyukkal Zümmögetve
"unnám Az ócska szóbeszédet
mely körbenyalt Mérges levével
s a szennye Megrakódott rajtam -
motyogta Mintha csak Beszélne
és értelmét nem Is találná -
csupán halvány Derengés mélyen
mitől A szívmagány kicsordul
kavarja össze Bennem most a
nyugodtnak Vélt fátylak sötétjét"
a megtalált És elveszített
remény Után nem érzett Bánást
kevés íz megmaradt A lényből
fantáziált Érezte látta
a vállát Fogta baszás közben
tükörrel Szemközt űzte-vágta
s a tiszta Lapra pára szállott
öklelte Dugta tépte Zúzta
vitézül bőszült Fergetegként
közben hátulról Megbámulta
a tangaszál Ahogy két part közt
rezgett Kékekkel sőt lilákkal
ott Volt bizony s a rét Aratva
vitézkedése Elgyötörte
a háta fájt A lába rezgett
verejték csorgott Földre róla
fülét Harapta zagyvasággal
vegyes Disznóságot suttogva
vakond Ha surran így A csőben
tovább s ha mégse Akkor is csak
olyan ha Nincs és mégis itt Van
a pisztolyát most kézbe Fogná
s feltolná Torka lágy Részébe
kétségbe esve kábulatban
de megcsörren Az asztalán a
papírhalmok Között a múltja
jövője és Halála csörrent