Alföld - 47. évf. 11. sz. (1996. november)
Emberke alakocska földet szánt,
míg zokog a nádsíp, szánt vele három
kis ördög - így született, mondja, szülte
magát másképp, gyúrt vala lelket ördög-
ganéból, s kérdi a lelket, mért hallgat
a nádsíp, mért marad a föld szántatlan.
Tudod-e nyilván, ördög vet szántatlan,
földbe veti másképp az embert és szánt,
fájósra ördögszar, rozmaring hallgat,
szentelt viasz se beszél, pedig három
lélek van adva, gyógyítja az ördög,
táncolni kezd, és kérdi, ezt ki szülte.
Kacag a nádsíp, a páter ha szülte,
nem hagyja a három lelket szántatlan,
titkos írekből gyúr vala az ördög
más dalt, csalhat másképp, gyógyul, aki szánt -
emberke volt-e alakocska három
életed, ganéban hány lélek hallgat?
Nézi emberke, alakocska hallgat,
elpityered, s bevallja, mind ő szülte,
gyúrt vala ördögöket könnyből, három
dal cseppent sípról a földre, szántatlan
marad a föld ott, igenis tudja, szánt
másképp boldog lelket néma kis ördög.
És megszánja őt a dalban az ördög,
a páter lelkében rozmaringszál hallgat,
emberke alakocska lassan szánt,
a fájós ördögszart titokban szülte,
hanem mert füveket szedett, hagy szántatlan
lelkére tortúrát a nádsíp három
hangja. (Mire mindent bevallott, három
feje bétörött volt.) S mi neved ördög-
szülöttje, kérdem utószor, szántatlan
alakocska? Péter nevére hallgat,
titokban rozmaring, ördögszar szülte
Herczeg Marinka, víg dala földet szánt.
De másképp szánt vala, míg ördög három
lelkét megszülte - eltűnik az ördög,
ha a föld is hallgat,
versben szántatlan.