Alföld - 47. évf. 10. sz. (1996. október)
följebb már csak a semmi
néma isten meg a számtalan ege
a porladó létet nem ismerő dalok
meg az árnyéktalan fehér szélverés
a táblán a jel a törések csíkjaival
visszaharapott gyökértelen igékkel
a teremtésből kilógó szánalmas fércek
és
irányt már nem szabnak földi
szabályok súlytalanná válik
a test és titkos üregeiből
a lélek kacagva ellebeg szét-
míg a száj motyogva próbálja követni
a kimondhatatlan mondatot
mit egyetlennek vél a homály
két végén a sötétség a ragyogás
innen még látható tere lehetne
az elmozdulásnak a gravitáció
szelíd játéka erőszaka rajzolná át
benne a tárgyak és gondolatok útját
a kígyó is jelentene valamit akár
a fölösleges szeretet vagy említhető
lenne egy nyárban nagyanyám
aki prizmás üvegével játszik az
őszi délutánban kötözgeti
fáradatlan koszorúba
a színes sugarakat a szaporodó
fekete sugárral
a fények ferdén verődnek
a hajló boltozathoz apró sikollyal
veszik mind a hanyatlásba vissza
agy bozontos csomója vet kékes
sugarat a létbe tolongó
örvénylő ölű új terekre
a belekerülés tétova azvarai után
a bennelét szétszivárgó
állandósuló szégyene tölti meg
a kiürüléssel keletkezett emberi
ürességet - az emberi ürest
s mozgások eredőjeként
lebegés oldja fel az izomra emlékezés
meglóduló görcseit
kik akár a gyönyörben vergődő
összerándulnak s a
köthetetlenben szélednek szét
talán
köthetetlenben szélednek szét
összreándulnak
a gyönyörben vergődő akárkik
meglóduló görcseik izom emléke
feloldja a lebegés
mozgások eredője - üres
emberi üresség
emberi keletkezés kiürüléssel
szégyen tölti meg az állandósuló
szétszivárgó bennelétet
tétova zavarok után - a belekerülés
örvénylő ölű új terek
vetnek kékes sugarat a létbe
tolongó agy bozontos csomójára
a csont átlátható áthatolható
a hús hiábavaló rohamait
végérvényesen felváltják
a szétterjedés lusta evezői
a horizontok mind visszahanyatlanak
a ferde boltozathoz apró fények
hajolnak verődnek sikongva
fekete sugárral
szaporodó színes sugarakat
kötözget koszorúba
fáradatlan délután
nagyanyám prizmás üvegével
játszik - lenni egy nyárban
emlíhető a szeretet
akár valami fölösleg
a kígyó útján gondolatok és
tárgyak valami jelentés akár
benne erőszak rajzolja át
szelíd játékká a gravitációt
lehetne elmozdulás innen
még látható a tér
ragyogás végén sötétség
a két homály
mit egyetlennek vél a mondat
motyogva követi próbálja
kimondhatatlan
a száj szét- és ellebeg míg
a lélek titkos üregeiből
kacagva kiválik
a földi test súlytalan
szabályok irányt nem szabnak
már
és szánalmas fércek a teremtésből
kilógó igékkel visszaharapott
csíkok a tábla törött jelein
szélverés fehér árnyéktalan
meg létet nem ismerő dalok
porladó számtalan egek
meg a semmi néma isten
csak már legföljebb
Silver Spring - Washington, 1996, június 28. - július 1.