Alföld - 47. évf. 10. sz. (1996. október)
Hol jázminos lugasban
Bimbóz a kézigránát,
S édes lebággyadással
Bombáz az elbukó nap
Zuhanva gödrös égből,
Hová bosnyák vagy afgán
Fohásza föl se hat tán!
Se vad balkáni jajszó,
Se Baktriának átka:
Tadzsik káromkodása!
Se türkmén, kirgiz, üzbég
Buzgó szentségelése...
Se Kurdisztán veszése,
Se Kaspikum nyögése...
Se Hindukus, se Kásmír
Igazhívő imája
Nem törhet mennyekig már!
Ha jázminos lugasban
A barna, kondor ifjak
Gyűlnek begyezni rózsát,
S az ágyúcsők körülte
Fennállva udvarolnak,
Szerelmeket lehellőn:
Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?
Ha jázminos lugasban
Tölcséres táncba rándul
A Tigris és az Indus...
A fársi tartomány füst:
Pandzsáb s a perzsa felföld
Mesés vidéke tűzben,
Aléltan olvadozva...
Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?
Ha jázminos lugasban
Oltára áll a vésznek,
S a fölperzselt ligetben
Méhdördülésre rengnek
Rózsák, sirászi tornyok,
Kék Ispahán csodái...
Hogy tudsz nyugodni, Háfiz?
Közömbös már a menny... Nem
Zöld kárpitot lobogtat,
Csak szemfedőt... S az alkony,
Mint vérnarancs hasad szét...
Nimfák vonítnak égre -
Hogy tudsz nyugodni mégis
Nyakig merülve mézben?
Te parfőm-szelletekbe
Bepácolt és bemártott,
Te metrum múmiája
Mutass fügét a diccsel
S a giccsel is csicsásan
Bagzó egzotikumnak...
Mulass Kulőr-lokálban
Anakreontikával,
Ki csábos, oh, ki szajha:
Szavaidra rá se kettyint!
De ha filmilek zenegnek,
De ha géppisztoly, revolver
Trilláz bájdús duókban:
Te se bánd, legyél gavallér!
Anakreontikáddal
Légy kellemes poéta:
Anakreontikádnak
Tapadj a ritmusára
A fölizzó lánglugasban!
Hogy tudsz nyugodni, Háfiz,
Ha az unszoló ugass!"-ban
Pokol pezseg szemedben,
Örömsikoly vöröslik:
A korparancs, közerkölcs
A szűdbe vackolódik!
S egy újságcikkbe zártan
Száz verselők danolnak,
Nagy citromsorban állva:
De mék tud énekelni?
De mék tud énekelni,
Hogy kecskebéka tátog,
Mivel fűzfára mászott
Egy légüres ligetben!
Merő anakronizmus,
Hogy összhangozni mersz még,
Bár csak vakogni tusz már -
Nem is lehetsz te költő,
Mert muszlimnak se vagy jó!
Ocsúdj valódra, Háfiz:
A költészet ma ráfiz-
Etés... Dalnak keletje:
Pofádnak perkeletje...
Plusz némely orientál:
Ki, merre orientál,
Élet s halál ha tentál?
Papírt zabálva tentáll
A penna, s egyrakásra
Rossz rímeket ropogtat,
Vagy írógép tüzel sort,
S ahlántékon kopogtat
A sorsukáz, közízlés:
Feledni kő Sirászot
Meg egyéb művészi frászot,
Mi ráz, vagy már kirázott!
Balekké lesz ki rászok!
Neked se nem szabadna,
Csak dallni ős tökélyrűl,
S noha hangod fennakadna:
Maradni tősgyökérül!)
Remegvén más fenéket
Úgyis kijár tenéked!
Jövőd jelenbe fárad,
Szavad magára várat:
Ki boldogabb tenálad?
Boldogságod majd felvet!
Hirdethetsz újdon elvet:
Írtam, de mégsem érzek
Nehéz fejembe terhet!"
A lázpiros lugasban,
Ha lelked néha rávisz,
Ne költs potomra verset:
Nyugodj békébe', Háfiz!
Lelohadt tán rég a merszed,
Henye múzsák sem kegyelnek:
Bocsáss meg érte, Háfiz!
A poéta hol komoly, hol
Fura szerzet, zsenge gyermek:
Szabad tán (s mért ne, Háfiz?),
Aki álmokat szemelget,
S elhullt szavak porában,
Mint szent az Alkoránban,
Csak úgy, kedvére játszik.
(Kolozsvár, 1982 - Marosvásárhely,
1995)