Alföld - 47. évf. 9. sz. (1996. szeptember)
itt a falnál kezdheti még három
és ide 10 szótagot alávon
míg számolgatja már tovaszöktek
helyettük másokat a rend föltesz
veled mit akar még nem derült ki
fülelj rá ha megállt is a verkli
ha meg jár figyelmed fölserkenti
hogy aki hallgat nincs ki ereszti
mert egyedül vagy tőled hozzád ér
ha te a fal vagy kívüled is tér
legföljebb úgy hogy ebből ki-mondva
<rabként a vers ritmusát kopogva>
más terének és csendjének fogva
<a rím meszelése fölpattogva>
számolja őt is és átosonja
a fal kívülről: az innent sorolja
mint külső fejfáááááájáááás
fűnyírógééééép egééész dééélután
ellepi oldalról a kerted
megtöri a meghittség mértanát
összezagyválja mondatait
(a vízimenta félrehajol
de nincs hová mert ugyanaz
és barnán biccenhet a mák
míg a berrr a berregés
a virágok fordulása hogy van-e még)
bár a bokrokkal a csend
felmutatja zöld pajzsait
hogy lehetne oltalom ha csekély
aztán pedig az eperíz sikolya
ahogy ledönt és megsimogat
a zsályalevél