Nagy Júlia
SZATHMÁRI KIRÁLY JÓZSEF BESZÉLGETÉSE SZENT PÉTERREL
Bevezetés
1776 februárjában Pesten egy összecsapás során osztrák katonák megsebesítettek egy sárospataki jurátus diákot, Szathmári Király Józsefet, aki - mivel nem kapott idejében orvosi segítséget - belehalt sérüléseibe. Március 1-jén temették Sárospatakon, egy diáktárs, Tasnádi Székely András mondott halotti búcsúztatót felette. A búcsúztató beszédhez egy dialógus is kapcsolódott, melyben Szathmári Szent Péterrel beszélget.
Szathmári Király halálának története és a kapcsolódó halotti szövegek máshová is eljutottak. Bernáth Lajos például századunk elején Debrecenben talált egy szövegváltozatot, Gulyás József pedig a sárospataki könyvtárban az eredeti halotti szövegekre is rábukkant. “Ez a vers két pataki kéziratban is előfordul - írta. - Az egyik a Gyűjteményes Vetemény [...]. Ebben az egész halotti búcsúztató megvan (127-148. lap). Fényes rokonságától búcsúzik a szerencsétlenül járt Szathmári Király József, köztük gróf Teleki Józseftől is. Azt is megtudjuk belőle, hogy juratus volt. A másik kézirat a 854. számú, amely a búcsúztatót rövidebb szöveggel foglalja magában [...] A 224-239. lapra terjedő halotti búcsúztató után következik a tulajdonképpeni párbeszéd Király József és Szent Péter közt. [...] Úgy látszik, hogy ez az eset igen megmozgatta az országot, mert a róla szóló párbeszédet Bernáth Lajos szerint 1777. november 24-én examenkor elő is adták - pedig nem alkalmas előadásra". Stoll Béla egy, az OSZK-ban található dialógusról tesz említést, de egy másik változatban is szerepel az OSZK-ban lévő kéziratok között a párbeszéd.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban, a minorita rendház anyagában még egy szövegre bukkantam. A címben 1711-es keltezés szerepel, de a szöveg szinte teljes egészében azonos azzal, amit Bernáth Lajos talált. Az 1711-es dátumnak ellentmond Mária Terézia rendelete, melyben az 1776 februárjában, farsangkor történt pesti viszálykodásokat “orvosolja", tehát azt az eseményt, amelynek a szerencsétlenül járt pataki jogászhallgató az áldozata lett.
Dialógusos halotti búcsúztatók
A sárospataki kollégiumban hagyománya volt a dialógusos halotti búcsúztatónak a 18. században. A pataki diákok halotti búcsúztatóit tartalmazó Kt. 1124-es számú kéziratban több ilyen párbeszédet is találhatunk. Ezek nem állnak messze a haláltánc-drámáktól és a néprajzkutatás számára jól ismert halottas játékoktól sem - de nem azonosak azokkal. A halottbúcsúztató versektől is eltérnek formai jegyeik és szerkezetük alapján, noha tartalmi szempontból megegyeznek. Jellemző, hogy ha valakiről dialógusos halotti búcsúztató született, nem maradt el a hagyományos búcsúztató sem. A szerzők mindig diákok.
Ezek a dialógusok a halál bekövetkeztének pillanatát igyekeztek megragadni, kifejezni. Erre három formát, helyzetelrendezést találtak:
- a haldokló beszélget a Halállal;
- a Test és a Lélek búcsúzik egymástól;
- még élő két személy vesz búcsút egymástól közvetlenül az egyikük halála, illetve a lélek távozása előtti pillanatokban.
A Halál és a haldokló beszélgetéséből általában az derül ki, hogy az áldozat valamilyen módon megszegte a törvényt. Mintha egy haláltánc-dráma jól kidolgozott epizódjait olvasnánk: a Halál beszélget az áldozatával, aki fokozatosan elveszíti magabiztosságát, egyre inkább könyörög az életéért. A Halál azonban hajthatatlan. Nem lehet hatni rá sem szép szóval, sem pénzzel, sem könnyel. A Galgóczi Zsigmond halálát megörökítő dialógusban a Halál így jellemzi magát:
A Test és a Lélek beszélgetése során a Lélek elbúcsúzik a Testtől, s míg ő felmegy Jézus jobbjára, vigasztalja a porrá váló testet, hogy eljön a feltámadás, s akkor majd ő is kikel poraiból. Ez a gondolat már ismert a halotti énekekből:
Két személy egymástól való búcsújára két nagyon szép párbeszédet emelhetünk ki példának. Kandó Lajos “úrficska" nem sokkal apja halála után, 1775-ben halt meg a pataki iskola falai között. A párbeszédben édesanyja búcsúzik halott fiától, aki néhány mondatban vigasztalja a szomorú anyát. Ez a dialógus a halotti búcsúztatóknak arra a részére hasonlít, ahol a halott búcsúzik szeretteitől. A másik párbeszédből két vízbe fulladt fiatalember egymástól való búcsúját ismerhetjük meg. Rádi Lajos és Viski György Sátoraljaújhelyből mentek haza a kollégiumba egy téli napon. Viski György belecsúszott útközben a jeges vízbe. Társa ki akarta menteni, de végül mindketten vízbe fulladtak.
A sárospataki Szathmári Király József beszélgetése Szent Péterrel
Szathmári Király József beszélgetésének több változata közül a legkorábbi a sárospataki. Rövidebb iskoladrámának is nevezhetjük, amennyiben Bécsy Tamás drámadefiníciójából indulunk ki: a dráma olyan dialógus, amelyben a párbeszéd folyamán viszonyváltozás történik. A Szathmári beszélgetésében történik ilyen viszonyváltozás, hiszen a mennyország kapusa előbb nem akarja beengedni a jurátust, de a diák meggyőzi, hogy neki ott a helye.
A református iskoladrámák között nagyon ritka az, hogy a helyszín ne a földi szint legyen. Sokszor még azok az események is a földön játszódnak, amelyek más iskoladrámákban egy magasabb szintre kerülnek. Ha mégis az égi szinten játszódik a történet, akkor a szereplők vagy allegóriák, vagy istenek, de emberek nem kerülnek ebbe az égi világba. Gondoljunk csak Szathmári Paksi Sámuel Pandora című darabjára, ahol az égi világot csak a fiatalember, Hyacinthus elmondásából ismerjük meg, miután Esculapius, aki a földön gyógyított, felélesztette és visszaküldte a földi létbe. Szászi János Didóját is hozhatjuk példának, ahol Isist csak akkor szerepelteti, mikor már leszállt a földre a királynőért. Ákáb István Éneás és Didójában ugyan megjelenik egy pillanatig az égi szint, de akkor két isten beszélget, emberek nincsenek a színen. Háló Kovács József Csak a test a halálé című drámájában egy “magasabb szinten" játszódik a cselekmény, hiszen allegóriák a szereplők, de itt sem keverednek a “földi" és az “égi" lények. Ugyanez a helyzet Láczai József Éva ősanyánk bűne című darabjában. Az eddig említett halotti dialógusokban is csak földi szinten játszódott a történet. A Szathmári beszélgetése azonban a menny kapujában játszódik, tehát az égi szinten, bár itt is van valami illékonyság, hiszen Szathmárit még nem engedték be a mennyországba.
A katolikus drámákban gyakran előfordul, hogy újszövetségi alakok szerepelnek, a reformátusoknál azonban ez nem jellemző, így Szent Péter megjelenítése figyelemre méltó újítás, egyedülálló a református iskoladrámák sorában.
A dialógus szerkezete megfelel az iskoladrámák szerkezetének:
1-12. sor: Bemutatkozás.
12-32. sor: József közli, hogy sebesülésben halt meg, s Szent Péter felszólítja, mesélje el történetét.
33-135. sor: Szathmári elbeszéli halálának előzményeit, majd halálát.
136-154. sor: Az elbeszélés vége, Szathmári konklúziója.
155-166. sor: Lezárás, elköszönés.
A bemutatkozás a lehető legegyszerűbb:
Sz. Péter kérdése: | Szathmári Josef felelete: |
Jámbor mi a neved? | Hivtak Szathmárinak. |
Hát a kereszt neved? | Jósefnek mondanak. |
Hány esztendős lehettz? | Tartom magam husznak. |
Miféle nemzetnek? | Szűletett magyarnak. |
Először egy balesetről számol be: Pesten egy német katona véletlenül lelőtte a társát. Szathmári úgy véli, a menny kapusának ezt tudnia kell, hisz találkozott a katonával. Szent Péter válaszából a korabeli diákok érzelmeiről nyerünk képet, s egyben megkezdődik a közönség ráhangolása az eseményekre:
Pest városában egy este összekaptak valamin a magyarok és a németek. A magyarok kerültek fölénybe, a németek megijedtek, visszavonultak. Néhány magyar diák azonban beletüzesedett a verekedésbe, s még a németek házaiba is betörtek. A németek nem hagyták annyiban a dolgot, a várost elárasztották a katonák, a város elöljáróinak beleegyezésével mindenkit ellenőriztek. Számos német katona és kereskedő gyűlt össze a városban, hogy az őket ért sérelemért megfizessenek. Estefelé iszogatni volt szokás, voltak, akik le is részegedtek. Közben a magyarok - a polgármester utasítása szerint - ki sem mozdulhattak házaikból. Ezért különösen haragszik Szathmári:
Ekkor elérkezik Szathmári a története elején említett balesethez: egy ügyvéd házánál véletlenül az egyik német katona lőfegyverrel halálosan megsebesítette társát. Ezt meg kellett bosszulni valamely magyar diákon, s a békés Szathmári lett az áldozat. Megsebesítették a lábát, majd összeverték, börtönbe vitték, ahol belehalt sérüléseibe, mert nem kapott idejében orvosi segítséget.
A zárlat a halotti búcsúztatókból ismert fordulatokkal él, az arra jellemző motívumokat használja.
Ámbár nem régen jött is postám de az Égen
El végezve vagyon nyomjon igája nagyon
A debreceni változat
A debreceni kollégiumba valószínűleg nem egyenesen Sárospatakról került a szöveg, hanem kerülővel, katolikus közvetítéssel. A katolikusok közben persze változtatták, saját felfogásmódjuk bizonyítására használták fel a dialógust. Erről a debreceni szöveg árulkodik. Szathmári Király József példáját arra használták fel, hogy a katolikus hit egyedül üdvözítő voltát fejezzék ki.
A pataki szöveg a 152. sorig szinte változatlan formában jutott el Debrecenbe, pusztán kisebb, elsősorban inkább formai változásokkal. Az epilógus azonban a katolikus és a debreceni kéziratban már nincs meg, helyére Szent Péter válasza került, illetve a következő kérdés:
Szathmári erre a kérdésre persze nem tud úgy felelni, hogy bejuthasson az örök boldogságra, s így “egy sürü felhőben már más útat lele."
A 190-197. sorig terjedő szakasz a katolikus dialógus epilógusa. Elmondója: a poéta. Gúnyosan jegyzi meg, hogy a református Szathmári szégyent vallott Szent Péter előtt:
1. Szathmári elbeszéli életét, halálát;
2. Szathmárinak hitvallást kell tennie;
3. Zárlat.
Az első rész a pataki változat teljes szövegével egyezik meg - eltekintve a zárszótól, amely helyett a debreceni darabban Szent Péter válasza következik. Az új folytatás szerkezete a következő:
(a katolikus folytatás:)
153-166. sor: Szent Péter válasza Szathmári történetére.
167-169. sor: József kérése.
170-181. sor: Szent Péter megkérdezi Józsefet, milyen vallású, mert csak keresztény, a római vallást vallókat engedhet be.
182-189. sor: Szathmári megijed és otthagyja a kapust.
190-198. sor: a Poéta összekötő szövege.
(eddig tart a katolikus rész)
199-222. sor: a Poéta összekötő szövegének folytatása.
223-226. sor: Szent Péter újból felteszi az előző kérdést.
227-489. sor: Szathmári vallástétele.
490-549. sor: Szathmárinak azt kell elmondania, hogy jó keresztény volt-e.
550-610. sor: A történet vége: Szathmári Király József bejut a mennybe.
A debreceni szerző felhasználta a pataki és a katolikus darabban lévő véletlen motívumokat, elvarratlan szálakat, ezekre építette a darabot. A pataki kéziratban például Szent Péter megállítja Szathmárit, amikor be akar menni a mennyországba. Ez a motívum ott mellékesnek tűnhet, annak érdekében történik, hogy Szathmári elmesélje halálának történetét. A debreceni darabban ez a motívum ötször ismétlődik, élénkítve a dialógust és egyfajta ritmust adva a szövegnek, lezárva egy-egy nagyobb részt.
Volt szó róla, hogy Szathmárinak, bár lélekként kerül Szent Péter elé, véres keze-lába, mocskos a teste. A debreceni darabban ez is nagyobb hangsúlyt kap: Szathmári azért kívánkozik annyira a mennybe, mert alig bírja tartani magát. Előbb Szent Péter jegyzi meg, hogy ilyen külsővel nem mehet be a kapun - ez a rész már ismert a pataki darabból. Később a jurátus közli:
A pataki szövegben a poéta csak az epilógus elmondója. Itt harmadik szereplővé lép elő. Jelenléte több szemszögből is fontos. Felléptével színt visz a párbeszéd egyhangúságába, a dialógusok után egy-egy epikus részt mond el. Azzal, hogy elmeséli a szereplők gondolatait, kiiktatja a monológokat, ami jelen esetben azért fontos, mert Szathmári szövegei amúgy is nagyon hosszúak. Kevesebbet kell mozgatnia a szereplőket, kevesebb beleélőkészség szükséges, mivel a poéta elmeséli, mi történik. Leírja a környezetet is, hogy például felhőkkel találkozik a jurátus, így a díszletezés is elmaradhat. A poéta egyszersmind egy-egy nagy egység lezárója.
A feltételezett katolikus változat poétája elmondja tehát a 193. sorig, hogy Szathmári elindul egy nagy felhőben, miután a mennybe nem juthat be. A 199. sortól ezt a részt úgy folytatja a debreceni szerző, mintha a megelőző öt sor ott sem lenne.
Józsefnek tehát el kell mondania, milyen hitet vallott.
Itt nehéz helyzetben volt a szerző: épp az imént fejtette ki Szent Péter, hogy csupán katolikusok juthatnak az örök üdvösségre, most pedig az ellenkezőjét kellett bizonyítania, megindokolni, hogy Szathmári miért kerülhet oda. Fegyverei a katolikusokkal szemben: a Bibliára és a hit tisztaságára hivatkozás.
A 311. sortól mintha egy református katekizmus válaszait olvasnánk. Szathmári elmondja, milyen hitet vall. Előbb a három személyű egy Istenről nyilatkozik, majd a teremtésről és a bűnbeesésről beszél, megindokolja, hogy miért van most ő ott Szent Péter előtt. Ezután Jézusról szól. Végül azzal fejezi be Szathmári a beszédet, hogy ő mindezt híven vallja, és ezért kéri a bebocsátást. Szembeállítja a régi római keresztény hitet a korabeli katolicizmussal. Ezután ismét bebocsátást kér, elmagyarázván, hogy az igaz keresztény hit nincsen Rómához kötve, s azok vallják igazán azt a hitet, amelyet Szent Péter hirdetett Rómában annak idején, akik nem a római katolikus hitet fogadják el.
Szent Péter elfogadja, amit József mondott neki:
A harmadik szereplő, a poéta fontosságáról már esett szó. A legfontosabb szerep azonban a zárlatban jut neki: ő mondja el, mi történik a mennyországban. Ez is dialógusunk sajátos jellemzője: ha csak közvetítő útján is, de képet kaphatunk arról a világról, ahová minden ember vágyik.
A református iskoladrámákban a mennyországról csak hallomásból tudhatunk, ahol az egyik szereplő feléled, s elmondja, mit látott. Ez a motívum is csak antik témákat feldolgozó művek esetében fordul elő, Szathmári Paksi Sámuel két drámájában.
Alszeghy Zsolt azt írta a protestáns halotti költészetről szóló tanulmányában, hogy a temetési énekekben van egy rész, ahol a túlvilág szépségeit ecseteli a megholt. E részekből azonban alig kapunk képet a túlvilágról alkotott elképzeléseikről, néhány sorban és csupán általánosságban beszélnek a mennyországról. Egyedül akkor említik a mennyországot, ha azt fejtik ki, hogy Jézus jobbjára kerül a jó ember lelke. A temetési énekekben és halotti búcsúztatókban ezt a motívumot és az örök boldogság gondolatát azonosnak fogják fel, azaz az égi boldogság nem más, mint Jézus mellett lenni.
Szent Péter azzal fejezi be beszédét, hogy elmegy megkérdezni Jézust, beengedhető-e a jurátus. Tehát még egyáltalán nem biztos, hogy József végül bejut a várva várt mennyországba! A poéta szövegét úgy kellett megfogalmazni, hogy minél hatásosabb legyen, s fokozatosan érjen el a csúcspontra.
“Ekkor fel nyílának kapuról a’ zárok" - kezdi mondandóját. A hallgatóság erre különösen odafigyel: kíváncsi, mit is láthat az ember a túlvilágon, s izgul, mit mond Jézus a jurátus további sorsáról. Az első kérdésre gyorsan feleletet kap:
Ezután a poéta néhány szóban elmondja, hogy József elnyerte az égi boldogságot. A történet befejezése után az összegzés következik.
A másik következtetés általánosabb:
A 18. századi diákok állandóan kapcsolatban állottak a halállal és az ezzel kapcsolatos szertartásokkal. Már a középszintű oktatás során megtanulták, hogyan kell halotti búcsúztatókat írni, a városi temetéseken pedig a körükből létrejött kórus énekelte a temetési énekeket. Gyakran egy-egy társukat is elvesztették, ilyenkor ők maguk írtak róluk búcsúztatót. Így történt ez Szathmári Király József esetében is. A halálával kapcsolatos eredeti szövegek műfaja vitatható. Egyértelműen kapcsolatba hozhatók a halotti költészet egyéb alkotásaival, de az iskoladrámákkal is.
Az iskoladrámákhoz való kapcsolódásukat mutatja, hogy dialógusos formában íródtak. Szerkezetük is a drámákhoz hasonló: van konfliktus bennük, van késleltetés (mindig visszatartja Szent Péter az ifjút, mikor az be akar menni a kapun), s van feloldás, zárlat.
El is térnek azonban az iskoladrámáktól. Olyan szereplő fordul elő bennük, amely egyik református iskoladrámában sem szerepel (Szent Péter alakja). Az sem jellemző a református színjátékokra, hogy a helyszín ne a földi, hanem egy magasabb szint legyen.
A párbeszédes forma a dialógusos halotti búcsúztatókkal is rokonságot mutat. Az a gondolat, hogy a halottat megszemélyesítsék, s az eljátssza vagy elmondja életének és halálának történetét, szintén azt mutatja, hogy a dialógus alapforrása párbeszédes halotti búcsúztató volt.
A temetési énekek és halotti búcsúztatók egyik fontos motívuma, hogy a végén - mintegy konklúzióként - közlik, hogy a Lélek a mennyországba jut, Jézus mellé. E szempontból a halotti verseket is a párbeszéd előzményeinek tekinthetjük.
Szathmári Király József esete hatással volt más iskolák hallgatóira is. A felekezeti különbségek meghatározták, hogy az egyes intézményekben hogyan fejlődött tovább a dialógus. Egyes katolikus intézményekben arra használták a református jurátus esetét, hogy a katolikus hit elsőbbségét mutassák meg minden egyéb vallás, vallási irányzat felett.
A reformátusok - válaszként a katolikus dialógusra - szintén továbbfejlesztették a párbeszédet. Felhasználták az eredeti sárospataki és a katolikus szövegben elvarratlanul maradt szálakat, így építették a folytatást, amelyben az előzőekhez képest még egy szereplő, a poéta is bonyolultabb szerepet kapott.