H. Kakucska Mária
ORCZY LŐRINC VERSEI A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN
A jelenlegi adatok szerint Orczy első verse 1754-ből származik, és Alexander Pope Essay on Man című költeményének francia változatából állította össze. A vers nem jelent meg egyik kötetében sem. Versírási gyakorlatának megfelelően maga állította össze, hogy azután mégse fordítsa le teljes terjedelmében és az általa összeállított sorrendnek megfelelően: Orczy inkább átkölt, mint fordít. Ihletét nem a gyakran emlegetett múzsák adják, hanem egy-egy lefordított, elolvasott mű. Leghűbb az eredetihez a Boethiustól lefordított 23 metrum - talán mégsem volt olyan elégedett az általa támogatott Illei János-féle fordítással. Horatiustól, Nicolas Boileau-tól, Alexander Pope-tól, Léonard Thomastól és Voltaire-től is hasonló módon fordít. Versei, levelezése és Leveleskönyve tanúsága szerint ismerte Rousseau-t és Edward Youngot is; a magyarok közül Balassit, Koháryt emlegeti gyakran.
Az OL anyagának tanúsága szerint ő a szerzője a Barkóczy Ferenc egri püspök esztergomi érsekké választása alkalmára írt Mátra hegyei közt mulatozó Nimfáknak éneke... című versnek is. Az igen nehezen olvasható kézirat nagyobb terjedelmű, mint a megjelent. Az ismétlődések miatt feltételezhetően több varációja létezhetett. Tisztázott alakban ez sem maradt ránk.
Horváth János azt írja tanulmányában a KNE verseiről: “Egyébként a II. rész verses levelei valók még tőle, néhány kivétellel, melyek Barcsayéi; ezek: Árkádia’ le íratása (222. l.) és a Tudományok’ nevelkedéséről, budai ferdőben (206. l.)." Kristóf György szerint az “Egyűgyű életnek dítsérete (226. l.) is valószínűleg Barcsayé, jó erdélyi helyismeretet feltételez."
A levéltári anyag ismeretében a következők mondhatók el: az Árkádia leíratása és az Egyűgyű életnek dítsérete valóban Barcsay Ábrahám költeménye. Az utóbbinak Barcsay kézírásával fennmaradt, jól olvasható példánya megtalálható Kenyér mezei pór címmel az OL anyagában. A Tudományok’ nevelkedéséről, budai ferdőben című költemény Orczyé. Leveleiből tudjuk, hogy gyakran járt fürdőben. József fia ír a Badenből éppen hazatért apjának a fürdőzés hasznosságáról. A vers hangulata, szóhasználata is inkább Orczyra, mint Barcsayra jellemző. Ezenkívül a levéltári anyagban ott a vers kézirata a 495, 495v, 478, 94. oldalakon. Az oldalak sorrendjét Révai szövegközlése nyomán állítottam össze, miután erre semmi utalás sincs Orczytól, és a lapszámozás, mint minden esetben, most is a rendező levéltárosé. Az itt található Orczy-versek többnyire fogalmazványként kezelhetőek a sok javítás és töredékességük miatt. Gyakran címtelenek, így feltételezhetjük, hogy a KH-ban és a KNE-ben olvasható címek Révaitól származnak. Nehezen elképzelhető, hogy Révai Miklós a sok javítástól szinte olvashatatlan, helyenként a megértés határán lévő anyagot kapott volna kiadásra. Orczy nagyon gondosan kezelte a rábízott dolgokat, hivatalait is a legnagyobb lelkiismeretességgel látta el; gazdaként kora egyik legjobbika lehetett. Néhány versének tanúsága szerint - pl. a Horátz’ éneke a II. Könyvből 4, a Történetből talált írás 3 töredékes változatból ismert - hasonló gondossággal járhatott el versei esetében is. Elképzelhetetlen, hogy pont “elmeszüleményeit" kezelte volna mostohán, és csak egy példányban létezett volna tisztázatuk, az, amelyet Révainak adott át. Tagadhatatlan, a családi archívum sok viszontagságon ment át: költözködések, tűzvészek és a nem igazán jó rendezés következtében sok minden elveszhetett. Az is elgondolkodtató, hogy az Orczy halála évében, 1789-ben megjelent KNE költeményeinek sokkal kevesebb kézirata maradt fenn, mint a még Orczy életében, 1787-ben megjelenteknek. Azt is valószínűnek tarthatjuk, hogy a kéziratok esetleges elvesztéséért nem Orczy Józsefet terheli a felelősség. Ő maga is verselt, nagyon tisztelte apját, és már csak kegyeletből is jobban megőrizte volna költeményeit. Érdekes módon az az iratcsomó is megsemmisült, amely a költőkkel folytatott levelezést foglalta magában. Hogy a versek egyáltalán megjelentek, a Révai-leveleken kívül nincs más híradásunk: a levéltárban ennek semmi nyoma sincs.
A levéltárban megtalálható kéziratok
a Költeményes Holmi címei és lapszámai | teljes kézirat | töredék | |
01. Barkótzi Ferentz esztergami érsek úrnak | 3-10 | K1 | K2 |
02. Ezenn Munkáhozz | 13-15 | K1 | K2 |
03. Világi hívságoknak megvetéséről | 39-41 | K1 | - |
04. Seneca | 41-42 | K1 | - |
05. Békesség kívánása | 44-48 | - | K1 |
06. A’ magyar hazának | 48-51 | - | K1 |
07. Álom a’ tudományoknak... | 51-52 | - | K1 |
08. Apolló beszédje | 54-67 | - | K1 |
09. Richvaldszki prepost úrnak | 70-79 | - | K1 |
10. Nagy urakhozz, a’ gyönyörüségek... | 86-90 | - | K1 |
11. Horátz’ X. Éneke a II. Könyvből | 91-92 | K1 | K2, K3, K4 |
12. Hívságok’ meg vetéséről | 92-93 | K1 | - |
13. Generális Beleznainak | 107-115 | - | K1 |
14. Egy ifjú úrnak, ki hadi életre... | 121-123 | K1 | - |
15. Történetből talált írás | 126-128 | - | K1, K2, K3 |
16. A’ szerentsének valóságos képe | 128-133 | K1 | - |
17. Nagyság’ és szeretet’ egybenn vetése | 134-137 | K1 | - |
18. A’ magyar szépekhezz | 150-160 | - | K1 |
19. Barátságos beszédje egy úrnak káplányával | 161-172 | - | K1 |
20. Egy megmátkásodott ifjúnak | 172-196 | - | K1 |
21. Szabad e szerelemről | 196-197 | K1 | - |
22. Bugatzi csárdának tiszteletére | 199-201 | K1 | - |
23. A’ szegény paraszt néphezz | 226-235 | K1 | - |
a Két nemes elmének címei és lapszámai | teljes kézirat | töredék | |
1. Futó gondolat | 3-60 | K1 | K2 |
2. Egy sebes katonának... | 143-147 | - | K1 |
3. Élete módjának változásáról | 165-167 | - | K1, K2 |
4. Tokajbann való érkezés télenn | 184-186 | K1 | - |
5. A’ bétsi sziget kertbenn való sétálás... | 201-203 | - | K1 |
6. Tudományok’ nevelkedéséről... | 206-209 | - | K1, K2 |
7. Panasz az öregségről | 215-216 | K1 | - |
8. Bessenyei Györgynek... | 239-245 | - | K1 |
Mátra hegyei közt mulatozó nimfák...: a kézirat teljes, sőt hosszabb, mint a megjelentek.
Pest v[ár]megie Restauratioja, Pesth. 9-a febr. 1784 - töredék.